A tejallergia (tejfehérje-allergia) az immunrendszer kóros reakciója a tejben található fehérjékre (például kazeinre vagy savófehérjékre). Tejallergiában a szervezet idegenként ismeri fel ezeket az egyébként ártalmatlan fehérjéket, és allergiás immunválaszt indít el ellenük. Ennek következtében különféle tünetek jelentkezhetnek, melyek érinthetik az emésztőrendszert, a bőrt, a légutakat vagy akár az egész keringést is.
A tejallergia és a laktózintolerancia közötti különbség
Fontos tudni, hogy a tejallergia nem azonos a laktózintoleranciával, bár a két állapotot gyakran összekeverik. A laktózintolerancia (tejcukor-érzékenység) esetén a panaszokat nem az immunrendszer, hanem az emésztőrendszer enzimhiánya okozza. Ilyenkor a szervezet nem tudja lebontani a tejcukrot (laktózt) a szükséges laktáz enzim hiányában. A kezeletlen laktózintolerancia tipikus tünetei – például haspuffadás, hasfájás, hasmenés – a tej vagy tejtermék fogyasztása után órákkal jelentkeznek, de nincs jelen allergiás reakció.
Laktózintolerancia (tejcukor-érzékenység) – amit a betegeknek tudniuk kell
Ezzel szemben a tejallergiában akár kis mennyiségű tejfehérje is súlyos, perceken belül jelentkező tüneteket válthat ki. Míg a laktózérzékenység kellemetlen, de nem életveszélyes állapot, addig a tejallergia súlyos esetben életet veszélyeztető allergiás reakcióhoz (anafilaxiához) is vezethet. A különbségek felismerése nagyon fontos a megfelelő kezelés érdekében – ebben gasztroenterológus szakorvos segíthet, aki a szükséges vizsgálatokkal pontosan meg tudja állapítani, hogy tejallergiáról vagy laktózintoleranciáról van-e szó, és ennek megfelelően irányítja a kezelést.
Gyermekkori tejallergia – kinőhető-e?
A tehéntej-fehérje allergia többnyire csecsemő- vagy kisgyermekkorban jelentkezik, rendszerint akkor, amikor az anyatejről vagy a hipoallergén tápszerről a gyermek tehéntej alapú tápszert kap, vagy a tejtermékek bevezetésre kerülnek az étrendjébe. Ilyenkor a szülők azt vehetik észre, hogy a baba vagy kisgyermek tej fogyasztása után nem várt tüneteket produkál. Csecsemőknél gyakori jelek lehetnek: bőrkiütések (ekcéma, csalánkiütés), hányás, hasmenés, véres széklet, hasfájás vagy fokozott sírás/nyugtalanság evés után. Előfordulhat légúti tünet is, például orrdugulás vagy sípoló légzés. A gasztroenterológus és gyermekgyógyász szakemberek számára ismert, hogy a tünetek gyakran a tehéntej bevezetésekor jelentkeznek, ezért ilyenkor mindig gondolni kell tejallergia lehetőségére is.
Szerencsére a tejallergiás gyerekek jelentős része kinövi ezt az allergiát. Az orvosi tapasztalatok alapján a gyermekek többsége (becslések szerint 80-90%-a) 3-5 éves korára megszabadul a tejallergiától. Az allergiára hajlamos csecsemőknél is sokszor megfigyelhető a tünetek enyhülése és megszűnése az óvodáskor környékére. Mindössze a betegek kis hányada, kb. 5-10% az, akinél a tejallergia megmarad későbbi gyermekkorban vagy felnőttkorban is. Korai felismerés és szakszerű gyermekgyógyászati/gasztroenterológiai gondozás mellett nagyobb az esély arra, hogy a gyermek idővel toleránssá válik a tejre. Ennek ellenére mindig vannak olyan esetek, amikor az allergia nem múlik el, különösen, ha a reakciók súlyosak voltak vagy nagyon magas az allergiás ellenanyag szintje. Azoknak, akik nem növik ki, fel kell készülniük arra, hogy felnőttként is folytatniuk kell a tejfehérje-mentes diétát és rendszeresen konzultálniuk kell orvosukkal.
A tejallergia tünetei felnőttkorban
Felnőttkorban a tejallergia kétféle módon jelentkezhet: vagy a gyermekkorból megmaradt allergia kíséri végig a beteget, vagy – ritkábban – újonnan alakul ki tejallergia felnőtt életszakaszban. Mindkét esetben a tünetek hasonló jellegűek, bár a már gyermekkora óta allergiás felnőttek általában jól ismerik a saját tüneteiket és igyekeznek elkerülni a tej fogyasztását, míg az újonnan kialakult tejallergia felfedezése kihívást jelenthet, mert a panaszok eleinte könnyen összetéveszthetők más problémákkal (például laktózintoleranciával vagy gyomorirritációval).
A felnőttkori tejallergia tünetei röviddel a tej vagy tejtartalmú étel fogyasztása után vagy késleltetve (akár néhány óra múlva) is jelentkezhetnek. Gyakori akut tünetek közvetlenül tej fogyasztást követően:
- Bőrtünetek: viszkető kiütések, csalánkiütés (urticaria), bőrpír, duzzanatok. Ekcéma fellángolása is előfordulhat.
- Emésztőrendszeri tünetek: hányinger, hányás, görcsös hasfájás, hasmenés. Súlyosabb esetben véres széklet is kialakulhat a bélrendszeri nyálkahártya irritációja miatt.
- Légúti tünetek: orrdugulás vagy orrfolyás, torokviszketés, köhögés. Asztmás betegekben tej fogyasztása után hörgőszűkület, sípoló nehézlégzés is felléphet.
- Szájüregi tünetek: a száj, ajkak, nyelv viszketése vagy duzzanata közvetlenül az allergén elfogyasztása után (orális allergiás szindróma jellegű tünet).
A késleltetett tünetek (amelyek órákkal vagy egy nappal később jelentkezhetnek) közé tartozhat a tartós hasi diszkomfort, puffadás, esetleg bőrtünetek elhúzódó megjelenése vagy általános rossz közérzet. Ezek a késői reakciók a nem-IgE mediált immunfolyamatok miatt alakulhatnak ki, és gyakran az emésztőrendszert érintik (például tartós hasmenés vagy gyulladásos jelek a bélben). Felnőtteknél ilyen formában jelentkező tejallergia tünetei nehezen felismerhetők, és a gasztroenterológus sokszor kizárásos alapon (minden más okot vizsgálva) jut el a tejallergia diagnózisához. Fontos azonban, hogy bármilyen tünettípus esetén ne folytassunk önkényes diétát orvosi kivizsgálat nélkül – ha tejfogyasztás után rendszeresen panaszaink vannak, forduljunk a GasztroKlinika gasztroenterológus szakorvosaihoz, akik az allergológiai vizsgálatokat is elindítják és segítik a pontos diagnózis felállítását.
A tejallergia diagnosztizálása felnőtteknél
A tejallergia biztos felismerése érdekében az orvos részletes kórelőzményi kikérdezéssel kezdi a kivizsgálást: rákérdez a gyermekkori allergiás előzményekre, a tünetek jellegére és jelentkezésének idejére (milyen hamar a tej fogyasztása után). Már a háziorvos vagy gasztroenterológus gyaníthatja a tejallergiát a panaszok alapján, de a diagnózis megerősítéséhez speciális allergiatesztek szükségesek. Vérvizsgálattal ellenőrizhető a tej ellen termelődött specifikus IgE ellenanyagok szintje – ha ez magas, az alátámasztja az IgE-mediált tejallergiát. Emellett bőrpróba (Prick-teszt) is végezhető allergológiai szakrendelésen: ilyenkor a bőr felszínére cseppentett tejallergén oldat apró szúrással a bőr alá jut, és ha a páciens allergiás, akkor helyi duzzanat, bőrpír (csalángöb) keletkezik.
Nem minden tejallergiás reakció mutatható ki egyszerű tesztekkel – különösen a késleltetett típusú, nem-IgE mediált allergiák esetén a vérvizsgálat és Prick-teszt is negatív lehet. Ilyen gyanú esetén a táplálkozási napló vezetése hasznos: a beteg leírja, mit fogyasztott és milyen tünetei voltak, így az orvos összefüggést kereshet a tejtartalmú ételek és a panaszok között. A tejallergia diagnózisának arany standardja az eliminációs-provokációs teszt. Ennek lényege, hogy a páciens egy előre meghatározott ideig (általában 2-4 hétig) szigorú tejmentes diétát tart, majd orvosi felügyelet mellett visszakap bizonyos mennyiségű tejfehérjét (provokáció). Ha a provokáció során ismét jellegzetes allergiás tünetek jelentkeznek, az megerősíti a tejallergia diagnózisát. Felnőtt betegek esetén ezt a provokációs tesztet a kórházi vagy ambuláns körülmények között, gasztroenterológus/allergológus szakorvos felügyeletével végzik, készen állva az esetleges súlyos reakció azonnali ellátására. Ez a módszer egyben arra is alkalmas, hogy időnként (például évente vagy pár évente) ellenőrizzék, megszűnt-e már az allergia, kinőtte-e a beteg – természetesen ezt is kizárólag orvosi javaslatra és felügyelettel szabad megpróbálni.
Tejallergia vagy laktózintolerancia? – Fontos különbségek a diagnózisban
A tejfehérje-allergia és a laktózintolerancia két teljesen eltérő állapot, ezért a diagnózis során nagyon fontos ezek pontos megkülönböztetése. Míg a tejallergia az immunrendszer kóros válasza a tejfehérjére, addig a laktózintolerancia enzimhiány következménye, mely az emésztőrendszer működését érinti.
Amennyiben a tünetek főként emésztőrendszeriek (pl. puffadás, hasi görcsök, hasmenés), és enyhébb lefolyásúak, a gasztroenterológus gyakran először laktózintolerancia-vizsgálatot végez vagy javasol. Ennek egyik legmegbízhatóbb módszere a hidrogén–metán kilégzési teszt.
A GasztroKlinikán végzett vizsgálat során a beteg laktóztartalmú italt fogyaszt, majd meghatározott időközönként megmérjük a kilélegzett levegő hidrogén- és metántartalmát. Ez azért fontos, mert a bélrendszerben élő baktériumok a nem vagy nem teljesen felszívódott szénhidrátokat különböző módon bontják le: egyes esetekben hidrogén, máskor metán keletkezik. Mivel a legtöbb helyen alkalmazott eszközök csak a hidrogént mérik, azokban az esetekben, amikor a bontás során főként metán termelődik, a vizsgálat álnegatív eredményt adhat. A GasztroKlinika eszközparkja egyedülálló Magyarországon, mivel a kilélegzett levegő mindkét gázát képes kimutatni, így sokkal pontosabb és megbízhatóbb képet ad. A hidrogén- és metánszint emelkedése a kilélegzett levegőben a laktóz lebontásának zavarára – azaz laktózintoleranciára – utal. Ha a laktózteszt pozitív, az nem allergia, hanem enzimhiány. Előfordulhat azonban, hogy valakinél mindkét állapot fennáll egyszerre (például laktózintoleranciája is van és a tejfehérjére is reagál), ezért fontos a teljes kép áttekintése. A GasztroKlinika gasztroenterológusának feladata, hogy minden lehetséges okot feltárjon és a megfelelő szakember bevonásával (allergológus, dietetikus) pontos diagnózist adjon. A pontos diagnózis birtokában lehet megkezdeni a hatékony kezelést és diétát. Jelenleg a tejallergia egyetlen oki kezelése a tej és a tejfehérjét tartalmazó élelmiszerek teljes kiiktatása az étrendből. Nincs olyan gyógyszer vagy eljárás, amellyel a tejallergiát meg lehetne gyógyítani; a legfőbb cél a tünetek megelőzése azáltal, hogy az allergiás beteg nem fogyaszt tejfehérjét.
Akut allergiás reakció kezelése
Ha a tejallergiás beteg mégis tejtartalmú ételt fogyaszt és allergiás reakció indul, a kezelés a tünetek súlyosságától függ. Enyhébb tünetek (például kis körű bőrkiütés, viszketés) esetén antihisztamin tabletta segíthet enyhíteni a panaszokat. Súlyosabb reakciónál, amely érinti a légzést vagy általános tüneteket okoz, szteroid gyógyszerek (tabletta vagy injekció formájában) válhatnak szükségessé a gyulladásos reakció csillapítására. A legsúlyosabb, életveszélyes állapot, az anafilaxiás sokk esetén az adrenalin az egyetlen életmentő azonnali szer – erről a következő fejezetben részletesen szólunk. A tejallergiás betegnek, akinél korábban már volt súlyos reakció, az orvos (allergológus vagy gasztroenterológus) adrenalin auto-injektort is felírhat vészhelyzet esetére. Ezt a betegnek mindig magánál kell hordania, és meg kell tanulnia a használatát, hogy szükség esetén saját maga be tudja adni. Az orvosi ellátás természetesen az adrenalin beadása után is elengedhetetlen: mindig mentőt kell hívni, ha anafilaxia gyanúja merül fel.
A GasztroKlinika gasztroenterológusa a kezelés során hosszú távú partnerként támogatja a beteget. Feladata nem ér véget a diagnózis felállításával: a rendszeres kontrollokon figyelemmel kíséri a beteg általános állapotát, tápláltsági állapotát (nincs-e fogyás, hiánybetegség a diéta miatt), és szükség esetén módosít a diétás vagy terápiás javaslatokon. Például, ha évek múltán felmerül, hogy a beteg talán kinőtte az allergiát, a gasztroenterológus újra kezdeményezheti az allergológiai teszteket vagy egy ellenőrzött provokációs tesztet. A beteg és orvosa folyamatos kapcsolatban vannak annak érdekében, hogy a tejallergiás beteg a lehető legjobb életminőséget érhesse el a korlátozó étrend betartása mellett is.
Az allergiás reakciók súlyossága – különös tekintettel az anafilaxiára
A tejallergiás reakciók súlyossága széles skálán mozoghat. Enyhe lefolyású allergiás reakció esetén például csak néhány csalánkiütéses folt jelenik meg a bőrön, vagy a száj körül alakul ki enyhe viszketés. Ilyen esetekben a tünetek maguktól is elmúlhatnak rövid idő alatt, vagy egyszerű antihisztamin gyógyszerrel kezelhetők. Közepesen súlyos reakciónál már összetettebb tünetegyüttes lép fel: erősebb bőrkiütések testszerte, hányás, hasmenés, esetleg nehézlégzés vagy gégeödéma (torokduzzanat érzése) jelentkezhet. Ezek a tünetek ijesztőek lehetnek, de még nem járnak keringési összeomlással – mindazonáltal orvosi megfigyelésre és ellátásra van szükség, mivel súlyosbodhatnak. A középsúlyos reakciókat gyakran kombináltan kell kezelni (antihisztamin, szükség esetén steroid adása, folyadékpótlás).
A legsúlyosabb fokozatú allergiás reakció az anafilaxia, más néven anafilaxiás sokk. Anafilaxia során a teljes szervezetet érintő, életveszélyes tünetek alakulnak ki: a vérnyomás hirtelen zuhan (sokk), a légutak beszűkülnek és a torok nyálkahártyája megduzzad, ami fulladáshoz vezethet, a bőrön pedig gyakran kiterjedt vörösség vagy csalánkiütés észlelhető. Gyakori az ajkak és a nyelv duzzanata is. A beteg ekkor súlyos hasi görcsöket érezhet, hányhat, és pillanatok alatt általános rosszullét lép fel. Anafilaxiás reakció gyanúja esetén azonnal mentőt kell hívni (112), és ha van adrenalin injekció (Epipen vagy más autoinjektor), azt haladéktalanul be kell adni a combizomba. Az adrenalin hatása átmeneti: segít megakadályozni a keringés összeomlását és csökkenti a légúti duzzanatot, de mindenképpen kórházi ellátásra van szükség a stabilizáláshoz és a további kezeléshez. Anafilaxiát követően a beteget általában megfigyelés alatt tartják néhány óráig vagy egy napig, mert előfordulhat a tünetek kétfázisú kiújulása (késői fázis).
Minden tejallergiás betegnek tisztában kell lennie azzal, hogy bármikor előfordulhat súlyos reakció, ezért fontos egy allergiás vészhelyzeti terv kidolgozása orvosával. Ennek része, hogy a beteg felismerje az anafilaxia korai jeleit, tudja használni az adrenalininjektort, és a környezetében élők (család, kollégák) is tudjanak az allergiájáról, illetve arról, mit kell tenniük rosszullét esetén. A pesti vagy budai GasztroKlinika gasztroenterológusa felhívja a figyelmet ezekre a teendőkre, és segít a betegnek felkészülni az esetleges sürgősségi helyzetekre is.
Tejmentes étrend megtervezése és a keresztreakciók figyelembevétele
A tejallergia kezelése tehát elsősorban diétás, ami komoly odafigyelést igényel a mindennapokban. A tejmentes étrend megtervezését érdemes a GasztroKlinika dietetikusa és gasztroenterológusa segítségével végezni, hogy a beteg minden szükséges tápanyagot megkapjon, miközben elkerüli a veszélyes allergént. Tejallergiában minden állati eredetű tej (tehéntej, kecsketej, juhtej, bivalytej stb.) fogyasztása tilos, valamint az ezekből készült összes élelmiszer kerülendő. Ide tartoznak a tejtermékek (sajt, túró, joghurt, kefir, tejföl, vaj, tejszín, tejpor, sűrített tej stb.), illetve minden olyan feldolgozott élelmiszer, amely akár nyomokban tejfehérjét tartalmaz. Fontos tudni, hogy a laktózmentes tejtermékek sem biztonságosak a tejallergiás számára, mivel azokból csak a tejcukrot bontották le, de a tejfehérje ugyanúgy jelen van bennük. Tehát a tejallergiás betegnek nem elegendő a laktózmentes termékeket választani – teljes tejmentességre van szükség. Az orvos felhívja a figyelmet arra is, hogy a diétának még nyomokban sem szabad tejfehérjét tartalmaznia, hiszen egyes nagyon érzékeny allergiásoknál már a minimális mennyiség is tüneteket provokálhat.
A tejmentes étrend betartásakor az egyik legfontosabb feladat a rejtett tej összetevők elkerülése. Minden élelmiszer vásárlásakor gondosan el kell olvasni a címkén az összetevők listáját. Az allergének (köztük a tej vagy tejszármazékok) általában kiemelve szerepelnek a csomagoláson, de nem szabad csak a vastagon szedett Tejet tartalmaz” feliratot keresni – végig kell nézni az apróbetűs összetevőlistát is, mert a tejfehérjét sokféle néven tüntethetik fel. Gyakori tejtartalmú adalékok vagy alapanyagok: kazein, laktalbumin, savó (tejsavó), kulturált tej (író), tejpor, tejsavópor, kazeinátok, laktoglobulin stb. Ha egy terméken az szerepel, hogy “nyomokban tejet tartalmazhat”, azt jobb elkerülni, mert a gyártás során belekerülhetnek kis mennyiségű tejfehérje-maradványok. A tejmentes diéta eleinte nehéznek tűnhet, mert rengeteg élelmiszerben jelen van a tej vagy a tej valamely alkotója. A gasztroenterológus és a dietetikus sokat segíthet azzal, hogy listát ad az engedélyezett és tiltott ételekről, valamint megtanítja a beteget a címkeolvasás és rejtett tej felismerésének fortélyaira. Pár hónap gyakorlás után már rutinszerűvé válik, hogy mit lehet megvenni és mit nem – de az elején érdemes minden új terméket gyanúval kezelni és ellenőrizni.
A tejallergiások étrendjében gondoskodni kell a kalcium és D-vitamin pótlásáról, mivel a tejtermékek elhagyása ezeknek a fontos tápanyagoknak a hiányát okozhatja. Az orvos javasolhat kalciumtablettát vagy D-vitamin cseppeket, illetve segíthet olyan alternatív élelmiszerek kiválasztásában, amelyek gazdagok kalciumban. Jó kalciumforrás lehet például sok növényi tej (szójatej, rizstej, mandulatej, zabtej stb.) – figyelni kell, hogy dúsított változatot válasszunk, amelyhez kalciumot és D-vitamint adtak. Emellett a mák, diófélék, sötétzöld leveles zöldségek (brokkoli, kelkáposzta), hüvelyesek, szezámmag, halak (főleg szardínia, amit szálkástul fogyasztunk) szintén tartalmaznak kalciumot. A fehérjebevitel pótlása érdekében a húsok, tojás, hüvelyesek, szója jelenthet alternatívát – itt azonban érdemes megjegyezni, hogy a tejallergiás betegek egy kis részénél a szója is válthat ki allergiás tünetet, így az új ételek bevezetését tanácsos orvossal egyeztetni.
A tejallergiánál beszélni kell a keresztreakciók kérdéséről is…
Keresztreakcióról akkor van szó, ha az allergiás személy a rokon vagy hasonló szerkezetű allergéneket sem tolerálja, mert az immunrendszere “összetéveszti” azokat. Tejallergiásoknál sajnos gyakori, hogy a más állatok tejével (juhtej, kecsketej) is ugyanúgy reagálnak, mivel ezek fehérjéi nagyon hasonlóak a tehéntejéhez. Ezért nem jelent megoldást a tehéntej helyettesítése kecske- vagy juhtejel – ezeket is kerülni kell, hacsak az orvos kifejezetten nem tesztelte és engedélyezte. Ugyanígy, sok tejallergiás a tehéntej alapú tápszereket sem fogyaszthatja (gyermek esetén ez egyértelmű, de felnőtt korban fehérje-turmixporokban is lehet tejfehérje). Egy érdekes keresztallergia: bizonyos esetekben a tehéntejre allergiás személy a marhahúsra is allergiás lehet. Ennek az az oka, hogy a marhahúsban lévő szérumalbumin nevű fehérje hasonlít a tej fehérjéihez, így az immunrendszer erre is reagálhat. Ez nem törvényszerű minden betegnél, de ha valaki tejallergiásként marhahús fogyasztása után is tüneteket észlel, mindenképp említse meg kezelőorvosának. A GasztroKlinika gasztroenterológus segíthet tisztázni, fennáll-e ilyen keresztallergia, és ha igen, tanácsot ad a szükséges étrendi változtatásokhoz. Összességében a tejmentes étrend megtervezésekor minden potenciális allergénforrást számba kell venni, és a betegnek meg kell tanulnia, hogyan élhet teljes értékű életet a korlátozások betartása mellett.
Gyakorlati tanácsok biztonságos étkezéshez tejallergiával
A mindennapi életben a tejallergiás felnőttnek nemcsak otthon, de társas helyzetekben és utazáskor is ügyelnie kell az étrendjére. Néhány praktikus tanács segíthet a biztonságos étkezésben:
- Otthoni étkezés: az otthoni konyhában a legkönnyebb ellenőrizni, hogy mit fogyasztunk. Távolítsunk el vagy cseréljünk le minden tejterméket és tejtartalmú élelmiszert a kamrában/hűtőben biztonságos, tejmentes alternatívára. Érdemes a családtagokkal megbeszélni, hogy a közös főzés során figyeljenek a kereszt-szennyeződés elkerülésére (például ne használják ugyanazt a vágódeszkát, kést tejtermékhez és a tejmentes ételhez mosogatás nélkül). Tanuljunk meg tejmentesen főzni/sütni: ma már számos recept elérhető, amelyek növényi tejjel, tejmentes margarinnal stb. készülnek. Tartson otthon mindig allergiás elsősegély-készletet (antihisztamin, szükség esetén adrenalin autoinjektor, orvosi elérhetőség listája). Ha véletlenül szennyeződés történik és gyanús egy étel, inkább ne fogyasszuk el.
- Vendégségben és étteremben: mindig előre jelezzük vendéglátóinknak vagy az étterem személyzetének, hogy tejallergiánk van. Fontos hangsúlyozni, hogy még kis mennyiségű tej vagy vaj is gondot okozhat. Nyugodtan el kell magyarázni, mit nem ehetünk, sőt példákat is mondhatunk (pl. “kérlek, a főzéshez ne használj tejet, vajat, sajtot, tejfölt…”). Étteremben érdeklődjünk az ételek összetevőiről – Magyarországon jogszabály kötelezi az éttermeket, hogy tájékoztatást adjanak az allergénekről, ezért bátran kérhetjük az ételek részletes leírását. Ne elégedjünk meg általános válasszal; ha bizonytalanok, beszéljünk a séffel vagy válasszunk egyszerűbb fogást (pl. grillezett hús párolt zöldséggel vaj nélkül). Figyeljünk az olyan “rejtett” veszélyekre is, mint például a panírozott ételek (a prézli tartalmazhat tejet vagy tojást), a mártások, öntetek (gyakran tejszínesek), vagy akár a kenyérfélék (néha tejporral készülnek). Ha vendégségbe megyünk, vihetünk magunkkal tejmentes hozzávalókat vagy saját készítésű süteményt, így biztosan lesz számunkra is biztonságos fogás. Mindig legyen nálunk szükség esetén bevehető gyógyszer (pl. antihisztamin tabletta), hogy azonnal reagálhassunk, ha véletlenül mégis tej kerülne az ételbe.
- Utazáskor: utazás előtt érdemes konzultálni a kezelőorvossal (gasztroenterológussal) a tervezett útról. Kérhetünk tőle orvosi igazolást angol és/vagy az adott célország nyelvén a tejallergiánkról – ez hasznos lehet repülőn, vámellenőrzésnél az ételszállításnál, vagy ha külföldön orvosi segítségre lenne szükség. Készítsünk feljegyzést vagy szerezzünk be ún. allergiakártyát több nyelven, amin le van írva: “Súlyos tejallergiám van, nem ehetek semmilyen tejterméket, vajat, sajtot, tejport stb.” – ezt megmutathatjuk éttermekben, ha a nyelvi nehézségek adódnak. Mindig vigyünk magunkkal elegendő biztonságos harapnivalót (pl. tejmentes szelet, keksz, magvak, gyümölcs), főleg hosszabb utakon, arra az esetre, ha nem találnánk azonnal megfelelő ételt. Ismerjük meg az adott ország konyháját előre: tájékozódjunk, milyen ételek lehetnek tejmentesek, és melyek azok, amelyek biztosan tartalmaznak tejterméket. Szállásnál praktikus lehet konyhával rendelkező apartmant választani, ahol mi magunk főzhetünk. A repülőút előtt jelentsük be a légitársaságnak az ételallergiát, sok esetben biztosítanak allergénmentes étkezést, de ha nem vagyunk benne biztosak, inkább vigyünk saját ételt a repülőre is (a biztonsági előírások betartásával). Utazáskor se felejtsük el az életmentő gyógyszereket: legyen nálunk mindig antihisztamin és (ha felírták) adrenalin injektor, és tartsuk ezeket könnyen hozzáférhető helyen a kézipoggyászban.
A tejallergiával együtt élni felnőttként is kihívást jelent, de nem lehetetlen. Kulcsfontosságú a pontos orvosi diagnózis, a gasztroenterológus és más szakemberek (allergológus, dietetikus) útmutatásainak követése, valamint a beteg részéről a fegyelmezett diéta és éberség. Bár a tejmentes étrend szigorú, ma már egyre több alternatíva és termék áll rendelkezésre, amelyek segítenek kiváltani a tejtermékeket. Rendszeres orvosi utánkövetés mellett biztosítható, hogy a páciens szervezete minden szükséges tápanyagot megkapjon, és időről időre felülvizsgálható, hogy fennáll-e még az allergia. A GasztroKlinika gasztroenterológusa a teljes folyamat során támogatást nyújt – a kivizsgálástól a tanácsadáson át az utánkövetésig –, így a beteg nincs egyedül a problémájával. Megfelelő információkkal és elővigyázatossággal a tejallergiás felnőtt is teljes életet élhet, és a kezdeti nehézségek után magabiztosan kezelheti állapotát a mindennapokban.
(Forrás: GasztroKlinika)
