A colitis ulcerosa a gyulladásos bélbetegségek egyik formája, amely hosszú távon is jelen lehet az érintettek életében. A betegség jellemzően nem folyamatosan aktív: tünetei időnként fellángolnak, máskor akár hosszabb időre is megszűnhetnek. Érdemes tudni, hogyan alakulhat a betegség lefolyása, mire számíthat a páciens, és mi segíthet a tünetmentes időszakok elérésében és fenntartásában.
Mi az a colitis ulcerosa?
A colitis ulcerosa a gyulladásos bélbetegségek (IBD) egyik formája, amely a vastagbelet és a végbelet érinti. Krónikus gyulladásról van szó, ami azt jelenti, hogy a betegség hosszabb ideig fennáll, és időről időre fellángolhat. A gyulladás mindig a végbélből indul ki, és onnan terjedhet tovább a vastagbél felsőbb szakaszai felé. Ez alapján a betegség érintheti:
- csak a végbelet (proctitis),
- a bal oldali vastagbelet,
- vagy akár az egész vastagbelet (pancolitis).
Fontos különbség a Crohn-betegséggel szemben, hogy itt a gyulladás folyamatos (nem foltos), és csak a bél belső, nyálkahártyarétegét érinti – nem hatol mélyebbre a bélfalban.
A colitis ulcerosa bármely életkorban megjelenhet, de leggyakrabban fiatal felnőtteknél, 15–30 éves kor között kezdődik. Egy második, kisebb csúcs gyakran megfigyelhető 60 év felett.
A betegség családon belül is halmozódhat: ha közeli hozzátartozónál már előfordult, a kockázat jelentősen (kb. négyszeresére) nőhet.
Mit érdemes tudni a colitis ulcerosa lefolyásáról?
A colitis ulcerosa hullámzó lefolyású: időnként fellángol (amikor a tünetek felerősödnek), máskor hosszabb tünetmentes időszakok következnek. Kezdetben lehet, hogy csak enyhe panaszok jelentkeznek, de kezelés nélkül idővel súlyosbodhat. A krónikus gyulladás során a bél nyálkahártyája kifekélyesedik, innen ered a betegség elnevezése is: „fekélyes vastagbélgyulladás”.
Milyen tünetei lehetnek a colitis ulcerosának?
A colitis ulcerosa legjellemzőbb tünete a véres-nyákos hasmenés, de számos egyéb panaszt is okozhat – a tünetek súlyossága és gyakorisága betegenként eltérhet.
Leggyakoribb tünetek:
- Véres-nyákos hasmenés : a széklet gyakran élénkpiros vért és nyákot tartalmaz, a székelés sürgető, naponta többször is jelentkezhet. A betegnek sokszor úgy tűnhet, hogy a bél nem ürült ki teljesen.
- Hasi fájdalom, görcsök: jellemzően a has bal alsó részén jelentkezik, főként székelés előtt. A székletürítés után átmenetileg enyhülhet a fájdalom.
- Kimerültség, gyengeség: a krónikus gyulladás és a vérvesztés miatt gyakori a vérszegénység, amely fáradtsághoz, sápadtsághoz, szédüléshez vezethet.
- Láz, hőemelkedés: súlyosabb fellángolás során előfordulhat hőemelkedés vagy láz is.
- Bélrendszeren kívüli (extraintesztinális) tünetek, pld.:
• ízületi fájdalom vagy gyulladás
• bőrelváltozások (pl. fájdalmas csomók a lábszáron)
• szemgyulladás
• ritkábban máj- és epeúti érintettség, például primer szklerotizáló cholangitis
A tünetek alapján a betegség lehet:
- enyhe (néhány laza széklet naponta, kevés vérrel),
- közepes (gyakoribb, kifejezettebb panaszok),
- súlyos (akár napi 10–20 véres széklet, láz, vérszegénység, gyulladásos laborparaméterek emelkedése, pl. CRP).
Ritka, de súlyos szövődmény lehet a toxikus megakolon, amikor a gyulladt vastagbél kitágul és leáll a működése – ez életveszélyes állapot, azonnali orvosi beavatkozást igényel.
Hogyan állapítják meg a colitis ulcerosát?
A colitis ulcerosa gyanúja már a tünetek alapján is felmerülhet – különösen, ha a beteg visszatérő vagy tartós véres-nyákos hasmenésről, hasi fájdalomról, gyakori székelési ingerről számol be. A biztos diagnózis azonban csak alapos kivizsgálással, elsősorban endoszkópos vizsgálattal állítható fel. A diagnózishoz az alábbi vizsgálatok szükségesek:
Laborvizsgálatok
A vérvétel során ellenőrzik a gyulladásos paramétereket, például a CRP-értéket, amely gyulladás esetén emelkedett. A vérkép vizsgálata segíthet az esetleges vérszegénység, illetve a gyulladásos aktivitás kimutatásában. Emellett vizsgálják az elektrolitszinteket is, hiszen a gyakori hasmenés só- és folyadékvesztéssel járhat.
A székletvizsgálat célja elsősorban az, hogy kizárják a fertőző eredetű hasmenést (pl. baktériumok, vírusok, paraziták jelenlétét).
Fontos szűrővizsgálat a széklet kalprotektinszint mérése is, amely a bélrendszeri gyulladás érzékeny, de nem specifikus jelzője – colitis ulcerosa esetén ez az érték általában emelkedett.
Endoszkópos vizsgálat (kolonoszkópia)
A vastagbéltükrözés a colitis ulcerosa diagnosztikájának legfontosabb lépése, ez a „diagnosztikai arany standard”. A vizsgálat során a végbéltől kiindulva áttekintik a teljes vastagbelet. Colitis ulcerosa esetén az endoszkópos kép jellegzetes: a gyulladás mindig a végbélből indul ki, folyamatos (nem szakaszos), és a bél nyálkahártyája kipirult, duzzadt, vérzékeny, fekélyek is előfordulhatnak.
A vizsgálat során szövettani mintát (biopsziát) is vesznek. A szövettani vizsgálat igazolhatja a nyálkahártya krónikus gyulladását, fekélyképződést, tályogos mirigyeket, sejtes beszűrődést. Granulómák hiánya jellemző, ami segíthet a colitis ulcerosa elkülönítésében a Crohn-betegségtől.
Képalkotó vizsgálatok
Akut, súlyos állapotban – például hirtelen hasi fájdalom, gyanú szerint toxikus megakolon esetén – hasi röntgen vagy CT-vizsgálat válhat szükségessé. Ezek segítenek kizárni a vastagbél életveszélyes tágulatát, illetve a bélátfúródás lehetőségét.
MR-vizsgálatot ritkábban alkalmaznak colitis ulcerosa esetén, inkább akkor, ha felmerül a Crohn-betegség gyanúja, amely a bél mélyebb rétegeit is érintheti.
Hogyan kezelhető a colitis ulcerosa?
A colitis ulcerosa kezelése összetett, célja a bélgyulladás csökkentése, a tünetek megszüntetése, a tünetmentes időszak (remisszió) elérése és fenntartása, valamint a szövődmények megelőzése. A kezelési terv mindig egyénre szabott, a betegség súlyosságától, kiterjedésétől és a tünetek jellegétől függően.
- Gyulladáscsökkentő szerek (aminoszalicilátok)
Enyhe vagy közepesen súlyos esetekben ezek a leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek. A meszalazin tartalmú tabletták mellett sokszor helyileg ható készítményeket is használnak (pl. kúp, beöntés), különösen, ha a gyulladás csak a végbelet vagy a bal oldali vastagbelet érinti. Ezek a gyógyszerek a tünetek enyhítésére és hosszú távon a visszaesés megelőzésére is alkalmasak. - Szteroidok (kortikoszteroidok)
Súlyos fellángolás esetén szükség lehet szájon át szedhető vagy injekciós formában adott szteroidokra, például prednizolonra. Ezek gyorsan csökkentik a gyulladást, de hosszú távú használatuk nem javasolt a mellékhatások miatt. Vannak olyan szteroidtartalmú készítmények is, amelyek közvetlenül a gyulladt bélterületen hatnak, kevesebb mellékhatással. - Immunrendszert befolyásoló szerek (immunmodulánsok)
Akkor kerülnek szóba, ha a szteroidok nem elegendőek, vagy ha a beteg csak szteroidok mellett marad tünetmentes (szteroidfüggőség). Ilyenkor alkalmaznak például azatioprint. Ezek a gyógyszerek hosszabb idő alatt fejtik ki hatásukat, de segítenek a gyulladás tartós kontrolljában. - Biológiai terápiák és célzott új gyógyszerek
Középsúlyos vagy súlyos esetekben, illetve ha más kezelések nem váltak be, speciális, célzott hatóanyagokat alkalmaznak. Ide tartoznak például az úgynevezett anti-TNF-szerek, valamint más modern készítmények, amelyek az immunrendszer működését finoman szabályozzák. Ezek injekciós vagy infúziós formában érhetők el. - Műtéti kezelés
Ha a gyógyszeres terápia hatástalan, vagy ha súlyos szövődmény (például daganat) alakul ki, akkor műtétre lehet szükség. Ilyenkor eltávolítják a teljes vastagbelet és végbelet. Ez a beavatkozás végleges megoldást jelent a colitis ulcerosára, mivel a betegség kizárólag a vastagbelet érinti. A bélműködés helyreállítása érdekében általában egy belső tartályt (ún. pouchot) alakítanak ki a vékonybélből, amely a végbél funkcióját veszi át.
Életmód colitis ulcerosa mellett
A colitis ulcerosa kezelése nem merül ki a gyógyszerek szedésében – a mindennapi életmód tudatos alakítása is nagy szerepet játszik a tünetek enyhítésében és a hosszú távú tünetmentesség elérésében.
Táplálkozás szempontjából aktív gyulladás esetén célszerű rostszegény, kímélő étrendet követni, amely mellőzi a puffasztó zöldségeket, a tejtermékeket (ha panaszt okoznak), a fűszeres, zsíros fogásokat és az alkoholt. Tünetmentes időszakban fokozatosan visszavezethetők a korábban kerülendő élelmiszerek, így például a rostok is, de minden esetben fontos az egyéni tolerancia figyelembevétele. Egyes esetekben probiotikumok – például az E. coli Nissle törzs – is segíthetnek a gyulladás mérséklésében.
A stressz önmagában nem okozója a betegségnek, de jelentősen ronthatja a tüneteket. Érdemes felismerni és kezelni a stresszforrásokat, szükség esetén pszichológus bevonása is javasolt, különösen, ha a betegség lelkileg is megterhelő.
A mozgás kíméletes formában – például séta, úszás, jóga – javítja a közérzetet, csökkenti a fáradtságot, és hozzájárul a csontvesztés megelőzéséhez, amely főként tartós szteroidkezelés során jelenthet kockázatot.
A rendszeres orvosi kontroll kiemelten fontos. A betegség hosszú távon megnövelheti a vastagbélrák kialakulásának kockázatát, különösen akkor, ha a gyulladás a teljes vastagbelet érinti (pancolitis). Ezért 8–10 év betegségfennállás után évente javasolt kolonoszkópos ellenőrző vizsgálat. Akkor is szükség van kontrollra, ha nincsenek éppen tünetei, hiszen a gyulladás rejtve is aktív lehet.
A gyógyszerek és védőoltások kérdésére is oda kell figyelni. Kerülni kell a nem-szteroid gyulladáscsökkentőket (például ibuprofént, diklofenákot, naproxent), mivel ezek fellángolást válthatnak ki. Ugyanakkor ajánlott a védőoltások beadatása – különösen az influenza, a COVID-19, a HPV és a hepatitis elleni vakcinák –, főként, ha immunrendszert gyengítő kezelés is zajlik.
A tudatos életmód és a kezelőorvossal való rendszeres együttműködés elengedhetetlen a colitis ulcerosa hosszú távú, eredményes kezeléséhez.
(Forrás: GasztroKlinika)
