Tartalomjegyzék
Visszatérő bal oldali alhasi fájdalom – néha szúró, máskor tompa. Hol székrekedés kínoz, hol hasmenés keseríti meg a mindennapokat. Ezek lehetnek az első jelei annak, hogy a bélben diverticulumok alakultak ki.
A divertikulum egy apró, zsákszerű kiboltosulás a bélfalon, amely az emésztőrendszer szinte bármely szakaszán megjelenhet, de leggyakrabban a vastagbél alsó részén, a bal oldali sigmabélben alakul ki. A diverticulosisos esetek többsége, körülbelül tízből hét, teljesen tünetmentes, ezért sokan nem is tudják, hogy érintettek. Ha mégis panaszok jelentkeznek, azok leggyakrabban a bal oldali alhasban érezhető, visszatérő, szúró vagy tompa fájdalom formájában mutatkoznak, illetve a székletürítés szokásainak megváltozásában: hol székrekedés, hol hasmenés alakulhat ki. Az érintettek 15–20 százalékánál a divertikulumok begyulladnak – ezt az állapotot nevezzük diverticulitisnek.
A diverticulosis kialakulása leginkább az életkorhoz köthető. A nyugati társadalmakban 40 év alatt ritkán fordul elő – tízből kevesebb mint egy embernél –, de 40 év felett a gyakorisága hirtelen emelkedni kezd. Ebben a korban már az emberek 30–40 százalékánál jelen van, 60 év felett pedig minden második embernél. 90 éves korra szinte mindenkinél kimutathatók ezek a kis kiboltosulások, vagyis a bél „őszülése” szinte elkerülhetetlen folyamat.
A háttérben főként a rostszegény táplálkozás áll, ami lassítja az emésztést, a széklet mennyisége is csökken, így a bélfalra nagyobb nyomás nehezedik. Ez elősegíti a diverticulumok megjelenését. A kutatások azt is mutatják, hogy a panaszokkal élő betegeknél gyakran kimutatható kisebb-nagyobb fokú gyulladás és a bélflóra egyensúlyának felborulása, még akkor is, ha ezt a mindennapi orvosi gyakorlatban nem mindig vizsgálják.
Bár a betegség fiatalabb korban is lehet súlyos, különösen veszélyes időseknél és gyengébb immunrendszerű betegeknél. Náluk nagyobb a kockázata annak, hogy a bélfal átszakad (perforáció), és életveszélyes hashártyagyulladás (peritonitis) alakul ki. A súlyos szövődmények döntő többsége, körülbelül 94 százaléka, a sigmabél területéről indul ki.
A diverticulitis legjellemzőbb tünetei
A diverticulitis leggyakoribb tünetei a láz, a bal oldali alhasi fájdalom és az érintett terület nyomásérzékenysége. Az esetek többségében, körülbelül tízből hétben, a gyulladás szövődmények nélkül gyógyul. Ugyanakkor minden negyedik betegnél kialakulhatnak komolyabb szövődmények, például bélátlyukadás, tályog, vérmérgezés, hashártyagyulladás, bélelzáródás, sipoly vagy vérzés. Vérzés a diverticulumokból az esetek 5–10 százalékában fordul elő, ami többnyire azért alakul ki, mert a divertikulumba szorult széklet megsérti az ott futó eret.
Diverticulosis diagnózisa: hogyan állapítják meg?
A tünetmentes diverticulosis legtöbbször véletlenül derül ki, például vastagbéltükrözés (kolonoszkópia) során, amikor az orvos más okból vizsgálja a beteget. Ha azonban a betegnek láza van, és a hasi panaszai erősödnek, akkor felmerül a diverticulitis gyanúja. Ilyenkor kolonoszkópia nem végezhető, mert fennáll a veszélye annak, hogy a gyulladt bélfal átszakad. Helyette egy egyszerű hasi röntgen segíthet kimutatni, hogy került-e szabad levegő a hasüregbe. Ha tályogra van gyanú, a legpontosabb vizsgálat a célzott CT. Bizonyos esetekben a biztos diagnózis és a megfelelő kezelés érdekében műtéti feltárásra, például laparoszkópiára is szükség lehet.
Diverticulitis kezelése: mikor kell kórházba menni?
A tünetekkel járó diverticulosisos betegek többségét nem szükséges kórházban kezelni, a szövődménymentes eseteknél műtétre sincs szükség. Azok a betegek, akiknek az állapota jó, és csak enyhe tüneteik vannak, otthon is gyógyulhatnak, ha betartják az orvosi utasításokat. Ilyenkor pihenés, folyadékban gazdag, könnyen emészthető (salakanyagmentes) étrend és szájon át szedhető antibiotikum jelentik a kezelést. Az antibiotikumok feladata a gyulladást okozó baktériumok elpusztítása, köztük a vastagbélben leggyakrabban előforduló kórokozóké, mint az E. coli. A javasolt gyógyszeres kombináció többféle lehet, de mindegyik hatékony ezek ellen a baktériumok ellen. A tünetek rendszerint néhány napon belül enyhülnek
Egyes esetekben további gyógyszerek is szóba jöhetnek, például a rifaximin vagy a mesalazin, amelyek a panaszok enyhítésében és a gyulladás megelőzésében segíthetne A probiotikumok, vagyis a jótékony baktériumokat tartalmazó készítmények szintén hasznosnak bizonyulhatnak, főleg akkor, ha valaki hosszabb ideig kapott antibiotikumot, mert segíthetnek helyreállítani a bél egészséges baktérium-egyensúlyát.
A diverticulosis miatt végzett műtétre ritkán van szükség, de ha elkerülhetetlen, sokkal jobb eredmények érhetők el, ha a beavatkozást előre meg lehet tervezni, mint ha sürgősségi helyzetben kell elvégezni. Az orvosok akkor javasolnak műtétet, ha a gyulladás többször is kiújul, ha a beteg 50 év feletti vagy legyengült immunrendszerű, illetve, ha a panaszok nagyon gyorsan rosszabbodnak. Szintén indok lehet, ha a hasban tartósan érezhető, érzékeny csomó jelenik meg, vizelési nehézségek társulnak a gyulladáshoz, vagy felmerül a daganat gyanúja. Egyes szövődményeknél – például sipolyok vagy tályogok esetén – szintén műtét segíthet: a sipolyok gyakran egyetlen beavatkozással megoldhatók, a tályogok pedig lecsapolással vagy a beteg bélszakasz eltávolításával kezelhetők. Vannak olyan súlyos állapotok is, amikor azonnali, életmentő műtét szükséges, például erős vérzés, bélelzáródás, bélfal-átlyukadás vagy hashártyagyulladás esetén. Ilyenkor előfordulhat, hogy a sebészek ideiglenes kivezetést (sztómát) készítenek, amit később, a beteg állapotának javulásával egy újabb műtéttel megszüntetnek, és a bél folytonosságát helyreállítják.
Mit nem szabad enni diverticulosis esetén?
Amíg a bél gyulladásban van, érdemes kerülni minden olyan ételt, ami nehezen emészthető, puffaszt vagy túl erősen fűszerezett, mert ezek fokozhatják a panaszokat. Ilyenkor nem javasolt a hüvelyesek (borsó, bab, lencse), a káposztafélék, a túl zsíros, olajos fogások és az alkohol fogyasztása. Kerülendők továbbá a nagyon cukros, erősen feldolgozott ételek és a szénsavas italok is, mert megterhelik az emésztőrendszert.
A gyógyulás idején a beteg étrendje eleinte inkább rostszegény legyen, majd körülbelül egy hónap elteltével fokozatosan át lehet térni a rostdús táplálkozásra, amely segít megelőzni az újabb gyulladásokat. Amikor a bél teljesen megnyugodott, a hangsúlyt a friss zöldségekre, gyümölcsökre, teljes kiőrlésű gabonákra és a bőséges folyadékfogyasztásra érdemes helyezni.
A régebbi ajánlásokkal ellentétben ma már a szakirodalom nem tartja szükségesnek az apró magvas ételek (például eper, málna, paradicsom, dió, mák, mogyoró) teljes kerülését, mert nincs bizonyíték arra, hogy ezek önmagukban gyulladást okoznának. Inkább az egyéni érzékenység számít: ha valaki bizonyos ételek fogyasztása után puffadást, görcsöt vagy fájdalmat tapasztal, azokat érdemes kiiktatnia az étrendjéből.
Hosszabb távon a rostdús étrend, a rendszeres testmozgás és a megfelelő folyadékbevitel a legfontosabbak a panaszok megelőzésében és a bél egészségének megőrzésében.
(Szerző: Dr. Juhász Márk PhD, belgyógyász, gasztroenterológus, a GasztroKlinika szakmai vezetője)
