Gyermekkori hasfájás – hogyan kérdezd a gyermekedet, hogy valóban kiderüljön, mi a baj?

A gyermekkori hasfájás az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a szülők orvoshoz fordulnak. Sok családban ismerős az a pillanat, amikor a gyerek hirtelen leül, elkomorodik, és csak annyit mond: „Fáj a hasam.” Ilyenkor a legtöbb szülő ösztönösen kérdezni kezd – hol fáj, mikor kezdődött, mit ettél –, pedig nem mindegy, hogyan tesszük fel ezeket a kérdéseket.

„A gyerekek másképp beszélnek a tüneteikről, mint a felnőttek – magyarázza dr. Badacsonyi Szabolcs, a GasztroKlinika gyermek-gasztroenterológus szakorvosa. – A jól megfogalmazott, türelmes kérdés segíti a gyermeket abban, hogy saját szavaival mondja el, mit érez, míg a túlirányított vagy siettető kérdezés könnyen félrevezethet – akár azért, mert a gyermek megpróbál megfelelni a szülő elvárásának, akár mert tart attól, hogy nem hisznek neki.”

Nem mindegy tehát, hogyan kérdez a szülő, és az sem, milyen információk alapján dönti el, hogy a panasz igényel-e azonnali orvosi ellátást, vagy elegendő először néhány napig megfigyelni a gyermeket.

Gyermekkori hasfájás: a gyermek nyelvén

A kisebb gyerekek még nem rendelkeznek olyan szókészlettel, amellyel pontosan le tudnák írni a tüneteiket. Nem tudják, mit jelent az, hogy „görcsös” vagy „nyomó” fájdalom, de körül tudják írni az érzést a saját szavaikkal, a korukhoz illő, képszerű hasonlatokkal. Ezek a képszerű megfogalmazások természetes és hiteles kifejezési módjai annak, ahogyan a gyermekek érzékelik a testüket. A gyerekek nem orvosi fogalmakban, hanem élményekben és benyomásokban gondolkodnak – magyarázza a magán gyermek-gasztroenterológiai ellátásra szakosodott GasztroKlinika szakorvosa –, és ezek a szubjektív leírások sokszor pontosabban tükrözik, mit élnek át, mint ha megpróbálnák a felnőttek nyelvén leírni az érzéseiket. Amikor a szülő odafigyel ezekre a képes leírásokra, és komolyan veszi, amit a gyerek mond, az segíti az orvost is abban, hogy tisztábban lássa a panasz jellegét és hátterét.

Mit kérdezzünk, hogy a gyermek meg tudja fogalmazni az érzést?

Dr. Badacsonyi Szabolcs szerint a gyermekpszichológiai megfigyelések is azt mutatják, hogy sok gyerek könnyebben beszél a testével vagy érzéseivel kapcsolatos élményeiről, ha nem kell közvetlenül a felnőttre néznie – például séta, autózás vagy közös rajzolás közben –, mert ezek a helyzetek oldottabbak, csökkentik a feszültséget, és segítik a gyermeket abban, hogy őszintébben, szabadabban fejezze ki magát.

A kérdések legyenek nyitottak és érdeklődők – ne tűnjenek úgy, mintha felelni kellene rájuk, mert a gyerek ilyenkor inkább a „jó választ” keresi, nem azt mondja el, amit valóban érez.

• „Meg tudod mutatni, hol érzed pontosan?
• „Olyan, mintha csiklandozna, feszítene vagy szúrna?
• „Mozog is ez az érzés, vagy mindig ugyanott van?
• „Ha rajzolnád, milyen lenne: pont, folt, hullám vagy kör?
• „Ha hangot adna, halk vagy hangos lenne?”
• „Mi szokott segíteni, hogy jobb legyen?”

A cél nem az, hogy a gyermek „helyesen” válaszoljon, hanem hogy megtalálja a saját szavait a testérzeteire. A gyerekek nem orvosi kifejezésekkel gondolkodnak, hanem azzal próbálják leírni az érzéseiket, amit ismernek a világból: játékokból, mesékből, mindennapi élményekből. Lehet, hogy nem azt mondja, hogy „görcsöl a hasam”, hanem azt, hogy „összecsavarodik bennem valami”, vagy nem azt, hogy „feszít”, hanem hogy „mintha nagy lenne a hasam belül”.
A szülőnek ilyenkor nem az a feladata, hogy kijavítsa vagy lefordítsa ezeket a szavakat, hanem hogy meghallja mögöttük az élményt. Ha a gyermek azt érzi, hogy így is érthető, amit mond, akkor sokkal pontosabban és bátrabban fogja megfogalmazni, mit él át – és ez az orvosnak is nagy segítség a panaszok értelmezésében.

Miért veszélyesek a sugalmazó kérdések?

Sok szülő – teljesen jó szándékkal – szeretne gyorsan választ kapni, ezért próbálja szűkíteni a lehetőségeket: „Ugye a tejtől fáj?”, „Biztos csak izgulsz!”, vagy „Nem fáj már, igaz?”  Dr. Badacsonyi Szabolcs, a GasztroKlinika gyermek-gasztroenterológus szakorvosa szerint ezek a kérdések bármilyen ártatlannak tűnnek is, már magukban hordozzák a feltételezett választ, így befolyásolhatják, mit mond a gyermek.

„A gyerekek különösen érzékenyek arra, ha azt érzik, hogy a szülő valamelyik válaszra számít – magyarázza a szakember. – Ilyenkor gyakran rábólintanak, még akkor is, ha nem egészen így van, csak hogy megfeleljenek vagy mielőbb megnyugtassák a szülőt.”

A kutatások is alátámasztják, hogy a sugalmazó kérdések hosszú távon torzíthatják a tünetészlelést: a gyermek ilyenkor nem biztos, hogy legközelebb el meri mondani, ha máshol vagy másképp fáj. A jó kérdés ezzel szemben nem irányít, csak megnyit. Segít, hogy a gyermek önállóan figyelje meg a testét, és felismerje, mikor mi történik vele – így az orvoshoz is pontosabb, megbízhatóbb információ jut el.

Vagyis a jó kérdés semleges, nyitott és támogató.

• Semleges: nem tartalmaz feltételezést („Mi történt?” – nem pedig „Ugye megint fáj?”).
• Nyitott: lehetőséget ad a gyermeknek, hogy a saját szavaival fogalmazza meg, mit érez.
• Támogató: nem vizsgáztat, hanem segít szavakat találni.

Dr. Badacsonyi Szabolcs szerint a legtöbb gyermek – ha érzi, hogy nem siettetik, és nincs rajta teljesítménykényszer – meglepően pontosan el tudja mondani, mi történik vele.
A jól feltett kérdés nemcsak a gyermek bizalmát erősíti, hanem az orvos munkáját is megkönnyíti: a pontosan elmondott élmények segítenek abban, hogy a vizsgálat célzottabb, a diagnózis pedig gyorsabb és megbízhatóbb legyen.

A test és a lélek összefüggése

A gyermekkori hasfájások jelentős részében nincs kimutatható szervi eltérés: a panasz hátterében sokszor funkcionális vagy lelki tényezők állnak. A kutatások szerint az érzelmi jóllét és a visszatérő hasfájás között szoros kapcsolat van – a bélrendszer és az idegrendszer működése valóban összefonódik. Ez nem azt jelenti, hogy „a gyerek csak beképzeli”, hanem hogy a test és az érzelmek együtt reagálnak a mindennapi terhelésre.

Érdemes tehát a fizikai tünetek mellett az érzelmi helyzetre is rákérdezni:

• „Volt valami, ami miatt izgultál vagy szomorú voltál?”
• „Fáj a hasad, amikor félsz vagy izgulsz?”
• „Jobb lesz, ha beszélgetünk róla, vagy ha elterelődik a figyelmed?”

Amikor a szülő nyitottan, ítélkezés nélkül hallgatja meg a gyereket, az önmagában is csökkentheti a panaszok intenzitását.

Kevesebb kérdés, több figyelem! 

Sok szülő attól tart, hogy ha nem kérdez, „lemarad” valamiről. Pedig a megfigyelések szerint a túl gyakori rákérdezés – például „Ma is fáj még a hasad?” – akaratlanul is fenntarthatja a tünetet, mert a gyermek azt érzi, hogy a figyelem a fájdalomra irányul. A legjobb, amit a szülő tehet, ha megfigyel és jegyzetel: mikor, milyen helyzetben jelentkezik a panasz, volt-e előtte étel, stressz, fáradtság vagy érzelmi hatás – mondja dr. Badacsonyi Szabolcs. Ezek az információk az orvosi vizsgálatnál is nagy segítséget jelentenek.

Amikor a gyerek beszél, a legfontosabb, hogy érezze: meghallgatják. Egy egyszerű mondat – „Köszönöm, hogy elmondtad. Figyelni fogjuk együtt, és ha nem múlik, segítünk rajta.” – többet ér bármilyen újabb kérdésnél. Biztonságot ad, és megerősíti benne, jól tette, hogy szólt!

(Forrás: GasztroKlinika)