Napjainkban egyre többen keresnek szakértő segítséget az egészséges táplálkozásuk kialakításához vagy különböző betegségek (pl. gyomor-bél rendszeri betegségek – gyulladásos bélbetegségek (IBD), reflux, divertikulózis, IBS, SIBO vagy étel-intolerancia, ételallergia – tejcukor-érzékenység, fruktózfelszívódási zavar, lisztérzékenység) – terápiás kezeléséhez. A speciális étrend összeállítása komoly kihívást jelenthet, hisz nemcsak a tüneteket okozó ételeket kell elhagyni, hanem az esetlegesen hiányzó tápanyagokat is pótolni kell. De hogyan választhatjuk ki azt a szakembert, aki valóban megfelel az igényeinknek, elvárásainknak? Ebben segít eligazodni Dobák Zita, a GasztroKlinika dietetikusa, okleveles táplálkozástudományi szakértő, aki széles körű tapasztalatával praktikus tanácsokkal segíti a páciens egészségének és életminőségének javulását.
Ki mit tud: dietetikus vagy táplálkozástudományi szakember?
Fontos tisztában lennünk azzal, hogy a táplálkozással foglalkozó szakemberek között jelentős különbségek vannak – hívja fel a GasztroKlinika pácienseinek figyelmét Dobák Zita. A dietetikusok egyetemi képzésük során elsajátítják az orvostudomány és a táplálkozástudomány alapjait, így krónikus betegségek (pl. cukorbetegség, gyulladásos bélbetegségek) kezelésében, speciális étrendek összeállításában segíthetnek. A táplálkozástudományi szakemberek főként egészséges emberek életmódjának támogatására és élelmiszeripari fejlesztésekre fókuszálnak, de nem jogosultak betegségek kezelésére. Vagyis a megfelelő szakember kiválasztása attól függ, hogy egészségügyi problémára keresel-e megoldást (dietetikus), vagy általános táplálkozási tanácsokra van szükséged (táplálkozástudományi szakember).
Gasztroenterológiai betegség = dietetikus
Számos gasztroenterológiai betegség speciális táplálkozással egyensúlyban tartható, ám a személyre szabott étrend betartása kulcsfontosságú a tünetek enyhítésében és az egészségi állapot javításában. Ilyen például a lisztérzékenység (cöliákia), amely szigorú gluténmentes étrendet igényel, vagy a tejcukor-érzékenység, ahol laktózmentes étrendre és szükség esetén a laktázenzim pótlására van szükség. Az ételallergiák, mint a tej- vagy tojásallergia, az adott allergén teljes elkerülését követelik meg, míg a gyulladásos bélbetegségek (IBD), például a Crohn-betegség és a colitis ulcerosa, gyulladást csökkentő speciális étrendet igényelnek. Az irritábilis bélszindrómában (IBS) szenvedők számára az alacsony FODMAP-étrend lehet hatékony, míg gyomor- és nyombélfekély esetén a speciális (pl. csersavakban szegény, fűszerszegény, durva rostok kerülése) étrend ajánlott.
Májbetegeknél, például májcirrózis esetén a fehérjebevitel optimalizálása és az alkohol kerülése elengedhetetlen, míg hasnyálmirigy-betegségek, például krónikus pancreatitis esetén zsír-, fűszer- és durva rostban szegény étrendre, alkoholtilalomra, és adott esetben emésztőenzimek pótlására van szükség. Hisztamin-intolerancia esetén a hisztaminszegény étrend, refluxbetegség (GERD) esetén pedig a savas és zsíros ételek kerülése, valamint kisebb, gyakoribb étkezések segíthetnek a tünetek enyhítésében. SIBO (kontaminált vékonybélszindróma) esetén az alacsony fermentálható szénhidráttartalmú diéta, divertikulózis esetén pedig a rostbevitel optimalizálása, gyulladásnál rostszegény étrend alkalmazása szükséges.
De említhetjük a nem alkoholos eredetű zsírmájat is, amely alacsony zsírtartalmú, kiegyensúlyozott étrendet igényel, valamint az epebetegségeket (például epekő vagy epehólyag-gyulladás), ebben az esetben zsírszegény étrendre és az irritáló ételek kerülésére van szükség. Cukorbetegség esetén, különösen, ha gasztroenterológiai betegséggel társul, különösen figyelmet kell fordítani a szénhidrátbevitel arányára és a glikémiás indexre. Minden esetben érdemes dietetikus segítségét kérni, aki személyre szabott étrendi megoldásokkal segíti a beteget.
Honnan tudhatod, ki kicsoda?
Dobák Zita szerint fontos, hogy az első konzultáció előtt a betegek meggyőződjenek arról, a dietetikus megfelelő végzettséggel és az adott kórképpel kapcsolatosan releváns tapasztalattal rendelkezik. Erre biztos támpontot nyújthat az egészségügyi szakdolgozók nyilvántartása, melyet az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) kezel, a publikus adatbázisban névre keresve tájékozódni lehet arról, van-e az adott személynek érvényes működési engedélye, pontosan milyen végzettséget szerzett. Emellett a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége (MDOSZ) létrehozott egy Országos Dietetikus Címtárat, amely az egész országot lefedi, és térképes keresőjével megkönnyíti a keresést, bár hasznos eszköz, ám sajnos az adatbázis nem teljes körű.
Ahhoz, hogy jó döntést hozzunk, fontos figyelembe venni, hogy egy-egy dietetikus melyik szakterületen szerzett tapasztalatot; esetleg van-e a speciális tudását igazoló diplomája, hazánkban egyelőre diabetológia-, gasztroenterológiai és sportspecifikus dietetika-szakképzés létezik. A dietetikus munkahelye is nyújthat támpontot a tájékozódáskor, a specializáció és a szakmai tapasztalat kulcsfontosságú a hatékony együttműködéshez. Például minél specifikusabb ellátást nyújt egy állami vagy magánklinika, annál valószínűbb, hogy az ott dolgozó dietetikus az adott szakterületre fókuszáló, mélyreható ismeretekkel rendelkezik. A döntés során fontos, hogy ne csak a szakmai végzettségre és a tapasztalatra figyeljünk, hanem arra is, hogy a szakember képes legyen személyre szabott megközelítést nyújtani. A betegek részéről jogos elvárás, hogy a tanácsok gyakorlati és elméleti szinten is érthetőek legyenek, ez pedig időigényes feladat – mondja Dobák Zita.
A dietetika egyre elismertebb tudományág
A GasztroKlinika dietetikusa szerint az elmúlt évtizedben a dietetika tudománya egyre elismertebbé vált, ugyanakkor a különböző diéták hatékonyságát vizsgáló kutatások még mindig számos kihívással küzdenek. Az elfogyasztott élelmiszerek különböző arányban tartalmaznak makrotápanyagokat – fehérjéket, zsírokat, szénhidrátokat –, illetve mikrotápanyagokat – vitaminokat és ásványi anyagokat –, valamint egyéb, speciális összetevőket. Ez a tény pedig megnehezíti, hogy összehasonlíthatóvá váljon egy-egy diéta hatékonyága, hatásossága. Mindemellett a hazai élelmiszerekre vonatkozó valid tápanyagtartalmat mérő adatbázisok nem naprakészek, a legutolsó pontos mérésen alapuló adatbázis a ’90-es években mért és 2008-ban frissített, Rodler Imre által publikált Kalória- és tápanyagtáblázat című könyve. Ez azért is jelentős gond, mert az elmúlt évtizedekben az élelmiszerek tápanyagtartalma jelentősen megváltozott. Számos oka van ennek, ezek közül kettőt említ a budapesti GasztroKlinika dietetikusa: a monokultúrás gazdálkodás és a műtrágyák túlzott használata kimerítette a talaj ásványianyag-készleteit, ami a termények tápértékének csökkenéséhez vezetett. Valamint a gyors növekedésre nemesített növények kevesebb idő alatt fejlődnek, így nem tudnak elegendő tápanyagot felvenni a talajból. Éppen ezért a dietetikusok személyes praxisukban gyűjtött tapasztalatai különösen értékesek lehetnek a diéták eredményességének finomhangolásához.
Mikrobiom-diéta?
Az interneten gyorsan terjednek a csodadiétákról szóló hírek, gyakran a betegek önállóan kezdenek el követni különböző, néha minden tudományos alapot nélkülöző diétákat, ami kockázatos lehet, főként a gyomor- és bélrendszeri betegek számára. Az elmúlt időben egyre felkapottabb a „mikrobiom-diéta”, ami tulajdonképpen a kiegyensúlyozott táplálkozás alapelveit tartalmazza. Csodák nincsenek – hangsúlyozza a budapesti gasztroenterológiai magánklinika dietetikusa –, az egészséges bélflóra fenntartása nem egy speciális diéta kérdése, hanem az életmódunk és a tudatos odafigyelés eredménye. A megfelelő hidratáció, valamint a pre- és probiotikumok rendszeres fogyasztása, a naponta legalább ötökölnyi – rostban gazdag – zöldség és gyümölcs beépítése az étrendbe – ezek azok az összetevők, melyek táplálják a hasznos bélbaktériumokat. A fermentált élelmiszerek, például a savanyú káposzta, kovászos uborka vagy savanyított tejtermékek is jelentős támogatást nyújtanak a bélflóra számára. A rendszeres testmozgás és a stressz-csökkentés, relaxáció vagy meditáció szintén fontos szerepet játszanak. Az agy-bél tengely kétirányú kapcsolata ma már egyre ismertebb. A tudományos kutatások közérthetővé tétele remélhetőleg segíti az embereket abban, hogy tudatosabban törődjenek bélflórájuk egészségével.
Dietetikus: együtt működik!
Az, hogy a betegek mennyire együttműködőek, nagyon változó és számos tényezőtől függ. Nagy szerepet játszik a motivációjuk, illetve az, hogy mennyire ijednek meg a betegségüktől vagy a tüneteiktől – állítja a GasztroKlinika dietetikusa. Akik például hirtelen súlycsökkenést tapasztalnak, erős fájdalmaik vannak, vagy családjukban már előfordult komoly betegség, mint például daganat, gyakran sokkal elkötelezettebbek a változtatásra, mert félnek, hogy náluk is hasonló problémák alakulhatnak ki. A pszichés tényezők is meghatározóak, különösen a bélbetegségek esetében. Azok, akik szorongással, depresszióval vagy pánikbetegséggel küzdenek, általában nagyon motiváltak az életmódváltásra, és nyitottak a dietetikai tanácsokra. Bár ezek az esetek sokszor összetett megközelítést igényelnek, mégis a betegek gyakran aktívan részt vesznek a terápiában, mert érzik, hogy a változtatás kulcsfontosságú számukra.
Dietetikusként mi az, amit soha?
Az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakultak a táplálkozási szokásaink, saját vesztünkbe rohanunk! Az egészséges emésztés, valamint a megfelelő vitamin- és ásványianyag-bevitel biztosítása érdekében – a magyarországi táplálkozási ajánlás szerint – naponta legalább 3-4 adag zöldséget és 1-2 adag gyümölcsöt kellene megenni. Ezzel szemben az OECD nemrég közzétett Health at a Glance című elemzése lesújtó adatokat mutat. Magyarország gyümölcsfogyasztásban a 35 európai ország közül az utolsó helyen áll, míg zöldségfogyasztásban hátulról az ötödik. A mediterrán országok vezetik a gyümölcs- és zöldségfogyasztás rangsorát, míg a kelet-közép-európai országok a lista végén kullognak. Olaszországban a lakosság 84%-a fogyaszt naponta gyümölcsöt, míg Magyarországon ez az arány mindössze 41%. Spanyolországban és Görögországban szintén kiemelkedően magas, 80% körüli a napi gyümölcsfogyasztás, ehhez képest Lengyelországban ez az arány 38%, Csehországban pedig csak 35%, nálunk mindössze 30%. Hasonló trend figyelhető meg a zöldségfogyasztás terén is: Belgiumban a lakosság 80%-a, Hollandiában 62%-a, Franciaországban pedig 65%-a fogyaszt naponta friss zöldséget, Magyarországon a lakosság mindössze 33%-a.
„A feldolgozott élelmiszerek olyan anyagokat tartalmaznak, amelyekhez a bélrendszerünk nincs hozzászokva, így hosszú távon súlyos egészségkárosodást okozhatnak” – hangsúlyozta Dobák Zita. Hozzátette: a legnagyobb kárt a gyorséttermek ételei és az ultrafeldolgozott termékek okozzák, mivel ezek nemcsak felesleges kalóriát tartalmazó ételek, hanem olyan adalékanyagokat, transzzsírokat és túlzott mennyiségű sót, cukrot tartalmaznak, amelyek komoly terhet rónak a szervezetre. „Ezek az ételek nemcsak az elhízás és a cukorbetegség kockázatát növelik, hanem hosszabb távon hozzájárulnak a szív- és érrendszeri betegségek, valamint bizonyos daganatos betegségek kialakulásához is” – figyelmeztetett.
Ne legyél lusta – főzz!
A táplálkozási szokások generációkon átívelő változásáról a szakértő elmondta, hogy a korábbi nemzedékek étrendje ösztönösebb és kiegyensúlyozottabb volt. „Régen az emberek több fizikai munkát végeztek, ezért a zsírosabb ételek fogyasztása sem jelentett akkora problémát, mint manapság” – tette hozzá. Napjainkban sokan szűk ételválasztékkal élnek, miközben az élelmiszer-kínálat soha nem volt ilyen bőséges. Mégis sokan újra és újra ugyanazt az étlapot pörgetik, vannak, akik egyszerűen kényelmesek, lusták, nem főznek. Sokak számára a táplálkozás egyfajta örömforrás, különösen akkor, amikor nassolással vagy úgynevezett „luxuskalóriák” bevitelével kényeztetik magukat. A gyermekek egészséges táplálkozásra nevelésével kapcsolatban kiemelte a szülői példamutatás fontosságát: a zöldségeket és gyümölcsöket tudatosan be kell építeni a napi étrendbe, ám ezek erőltetése helyett érdemes játékos formában megismertetni őket az alapanyagokkal, például úgy, hogy együtt főznek a gyerekeikkel. Nem kell mindennap főzni, de fontos, hogy tisztában legyünk azzal, mit eszünk, és törekedjünk a változatosságra. A vasárnapi ebéd után egy cukros sütemény helyett gyümölcsöt is kínálhatunk – az apró, de tudatos lépések önmagukban is óriási hatással lehetnek az egészségünkre!
Mutatjuk, mely gyógyszercsoportok okozhatnak gyomor- és bélrendszeri mellékhatásokat!
