Laktózintolerancia (tejcukor-érzékenység) – amit a betegeknek tudniuk kell

A laktózintolerancia, vagyis a tejcukor-érzékenység, azt jelenti, hogy a szervezet nehezen emészti meg a tejben és tejtermékekben található laktózt, vagyis a tejcukrot. Ennek hátterében az áll, hogy a vékonybélben található laktáz nevű enzim nem termelődik megfelelő mennyiségben. Ilyenkor a laktóz nem bomlik le teljesen emészthető formára, hanem emésztetlenül továbbhalad a vastagbélbe. A vastagbélben lévő baktériumok kezdik el lebontani, ami kellemetlen tüneteket – például puffadást és hasmenést – okoz. Fontos kiemelni, hogy a laktózintolerancia nem tejallergia: a tejcukor-érzékenység emésztési probléma, míg a tejfehérje-allergia az immunrendszer kóros reakciója a tejfehérjére, és más tünetekkel jár.

Mi okozza a laktózintoleranciát?

A tejcukor lebontásához szükséges laktáz enzim hiánya vagy csökkent termelődése vezet laktózintoleranciához. Ennek több formája és oka lehet:

Elsődleges (primer) laktózintolerancia

Ez a leggyakoribb forma, genetikai alapú érzékenység. Ilyenkor a gyermekkor után – jellemzően 3-5 éves kor fölött – a laktáz enzim aktivitása fokozatosan csökken. Ez egy természetes folyamat lehet sok embernél: világszerte a felnőttek jelentős része (becslések szerint mintegy 65-70%-a) kevésbé képes megemészteni a tejcukrot felnőttkorára. Emiatt tinédzser- vagy fiatal felnőttkorban jelentkezhetnek először a tünetek. Vannak, akiknél a csökkenés enyhébb (ők akár egész életükben fogyaszthatnak némi tejterméket gond nélkül), míg másoknál a laktáz szintje drasztikusan visszaesik, és már kis mennyiségű tej is panaszokat okoz. Az elsődleges laktózintoleranciának létezik egy veleszületett, kongenitális formája is, amikor már a csecsemő sem képes megemészteni a laktózt az enzim teljes hiánya miatt. Ez azonban rendkívül ritka – világszerte csak néhány tucat ilyen esetről számoltak be –, és ilyenkor már újszülött korban súlyos tünetek jelentkeznek (a baba nem fejlődik, hasmenése van az anyatejtől is). Ebben az esetben speciális, laktózmentes táplálásra van szükség csecsemőkorban.

Másodlagos (szekunder) laktózintolerancia

Ilyenkor nem a genetikailag programozott enzimcsökkenés a fő ok, hanem valamilyen egyéb betegség vagy állapot károsítja a vékonybelet, és ez vezet a laktáz enzim átmeneti vagy tartós hiányához. Bármely olyan probléma, ami a vékonybél nyálkahártyáját sérti, csökkentheti a laktáz termelődését. Ilyen lehet például:

• Cöliákia (lisztérzékenység): a kezeletlen gluténérzékenység károsítja a vékonybél bolyhait, emiatt gyakran alakul ki átmeneti tejcukor-érzékenység is. Ha a cöliákiát kezelik (gluténmentes diéta), a bél regenerálódása után a laktóztolerancia javulhat.
• Gyulladásos bélbetegségek: például a Crohn-betegség is érintheti a vékonybelet, és laktózintoleranciát idézhet elő.
• Bélfertőzések: egy súlyosabb gyomor-bélhurut (pl. rotavírus) után átmenetileg csökkenhet a laktázaktivitás. Kisebb gyermekeknél gyakran egy hasmenéses fertőzés után időlegesen érzékennyé válnak a tejre, de ez általában néhány hét vagy hónap alatt rendeződik.
• Antibiotikum kezelés miatti bélflóra-károsodás vagy vékonybél bakteriális túlnövekedés (SIBO): ezek az állapotok megváltoztathatják a bélkörnyezetet és átmeneti laktózbontási zavart okozhatnak.
• Műtétek vagy egyéb betegségek: Hasi sugárkezelés, kemoterápia, vagy a vékonybelet érintő műtétek, gyulladások után is előfordulhat tejcukor-érzékenység.

A másodlagos laktózintolerancia tehát egy szerzett állapot, és gyakran megfordítható: ha az alapbetegséget sikerül meggyógyítani vagy kezelni, a laktáztermelés visszatérhet, és a tejcukor-érzékenység megszűnhet. Fontos erre gondolni, mert ha valaki hirtelen válik laktózérzékennyé egy addig jól kezelt időszak után, érdemes kivizsgálni, nincs-e a háttérben más betegség.

A laktózintolerancia oka mindig az, hogy a tejcukrot bontó laktáz enzim kevés. Ennek leggyakoribb oka a felnőttkorra bekövetkező természetes enzimcsökkenés (genetikai hajlam alapján), míg ritkábban valamilyen betegség áll a háttérben. Bármi legyen is az ok, a végeredmény ugyanaz: a szervezet nem tudja megfelelően lebontani a laktózt, ami emésztési panaszokat okoz.

A laktózintolerancia tünetei

A tejcukor-érzékenység tünetei tipikusan akkor jelentkeznek, amikor valaki tejcukrot tartalmazó ételt vagy italt fogyaszt. Leggyakoribb panaszok:

• Haspuffadás, fokozott gázképződés: a belekben felhalmozódó gáz miatt a has feszül, kellemetlen teltségérzés alakul ki. Gyakori a szélgörcs és a hangos bélkorgások.
• Hasi fájdalom, görcsök: különösen a köldök körül vagy alhasi területen jelentkező görcsös hasfájás.
• Hasmenés: a lebontatlan laktóz vizet szív magához a bélben (ozmotikus hatás), ami híg székletet, hasmenést eredményezhet. A székletürítés sürgetővé válhat az étkezést követően.
• Hányinger, ritkábban hányás: főleg nagyobb mennyiségű tejtermék fogyasztása után egyeseknél émelygés léphet fel, szélsőséges esetben hányás is előfordulhat.

Ezek a tünetek rendszerint 30 perctől 2 óráig terjedő idővel a tejcukortartalmú étel vagy ital elfogyasztása után jelentkeznek, attól függően, hogy mennyit fogyasztott az illető és milyen az egyéni toleranciája. A tünetek súlyossága nagyban függ az elfogyasztott laktóz mennyiségétől és az egyén megmaradt laktáz aktivitásától. Van, aki egy pohár tejet gond nélkül meg tud inni, de ha ennél többet fogyaszt, kellemetlenül érzi magát; míg másnál már néhány korty tej is heves panaszokat válthat ki. Általában a kisebb mennyiségű laktóz (például egy kevés tej a kávéban, vagy egy szelet sajt) enyhébb vagy semmiféle tünettel nem jár, főleg, ha más étellel együtt fogyasztják. Ezzel szemben éhgyomorra, nagy adagban fogyasztott laktóz jobban megterheli az érzékeny emésztőrendszert.

Nem minden tejtermék vált ki ugyanolyan erős tünetet. Például a joghurtot és kefirt sok laktózérzékeny jobb toleranciával fogyaszthatja, mert a bennük lévő jótékony baktériumok a laktóz egy részét már lebontották. Kemény, érlelt sajtok (mint a cheddar, ementáli vagy parmezán) nagyon kevés laktózt tartalmaznak, így ezek kis mennyiségben általában nem okoznak gondot. Ezzel szemben a tej, tejszín, fagylalt és lágy sajtok (brie, mozzarella, túróféleségek) magasabb laktóztartalmúak, ezért ezekből érdemes kevesebbet enni vagy kerülni őket az érzékenyeknek.

Fontos hangsúlyozni, hogy a laktózintolerancia önmagában nem életveszélyes és nem okoz maradandó szervi károsodást – „csupán” kellemetlen közérzetet, rosszullétet. A tünetek megszűnnek, amint a szervezet kiüríti a laktózt (ez általában egy fél nap alatt lezajlik). Ugyanakkor a visszatérő erős hasmenés, hányás kiszáradáshoz vezethet, ezért figyeljünk a folyadékpótlásra heves tünetek esetén.

Laktózérzékeny baba – mit tehet az anya?

A laktózintolerancia diagnózisa

Ha felmerül a gyanú, hogy laktózintoleranciánk van, érdemes orvosi kivizsgálást kérni a pontos diagnózis érdekében. Mivel más betegségek is okozhatnak hasonló tüneteket (például a már említett cöliákia, vagy akár irritábilis bél szindróma), nem tanácsos csak önmagunkban, házi módszerekkel diagnózist felállítani. Az orvos a kórtörténet és a panaszok áttekintése után célzott teszteket javasolhat:

• Hidrogén- és metán-kilégzési teszt: ez az egyik leggyakoribb, fájdalommentes vizsgálat a laktózintolerancia kimutatására. A teszt során éhgyomorra az illető megiszik egy meghatározott mennyiségű laktózt tartalmazó italt. Ezt követően meghatározott időközönként a kilélegzett levegőt elemzik egy műszerrel. Ha a vékonybélben a laktóz nem szívódik fel, a vastagbél baktériumai lebontják, és közben hidrogén-, illetve metángáz keletkezhet. Ez a hidrogén és metán felszívódik a vérbe és megjelenik a kilélegzett levegőben is. Emelkedett hidrogén- vagy metánszint a leheletben arra utal, hogy a tejcukor nem emésztődött meg rendesen – azaz laktózintolerancia valószínű. A metán vizsgálata azért hasznos, mert vannak olyan emberek, akiknél a hidrogén helyett vagy mellett a baktériumok inkább metánt termelnek, így a kizárólag hidrogént mérő teszt náluk tévesen negatív lehet. A teszt teljes időtartama általában 2-3 óra, és több mérés történik ezalatt. A vizsgálat előtt bizonyos diétás előírásokat kell betartani (például nem szabad rostos ételeket fogyasztani), ezt az orvos részletesen elmagyarázza a betegnek.
• Laktóztolerancia-teszt (orális terheléses teszt): ennél a vizsgálatnál szintén laktóztartalmú oldatot kell inni éhgyomorra, majd azt nézik, hogy utána megugrik-e a vércukorszint. Normális esetben a laktáz enzim lebontja a laktózt, a keletkező glükóz pedig felszívódik, ami megemeli a vércukrot. Laktózintolerancia esetén viszont a vércukorszint csak kismértékben emelkedik meg a bevitt cukorhoz képest, mivel a laktóz nem bomlik glükózra. A vércukormérést a terhelés után általában fél óránként végzik el néhány alkalommal. E teszt során az elfogyasztott laktóz ugyanúgy tüneteket válthat ki, mintha otthon innánk tejet, ezért a beteg érezhet haspuffadást vagy egyéb panaszt a vizsgálat alatt.
• Eliminációs diéta próba: előfordul, hogy az orvos azt javasolja, a beteg néhány hétig teljesen hagyja el a laktózt az étrendjéből, majd fokozatosan vezesse vissza, és figyelje meg a tüneteket. Ha laktózmentes étrend mellett a panaszok megszűnnek, majd a tejtermékek újbóli fogyasztásakor visszatérnek, az alátámaszthatja a diagnózist. Ezt a módszert érdemes orvosi felügyelettel végezni, hogy közben biztosítsuk a megfelelő tápanyagbevitelt.
• Genetikai teszt: létezik olyan vizsgálat is, amely a laktáz enzimtermelést befolyásoló gén (LCT gén) variációit vizsgálja vérből vagy nyálmintából. Ez megmutathatja, hogy a páciens genetikailag hordozza-e a felnőttkori primer laktózintoleranciára való hajlamot. A genetikai teszt hasznos lehet, de önmagában nem mindig elég a diagnózishoz, hiszen a tünetek fennállása és a klinikai tesztek eredménye döntő jelentőségű. Például, ha valakinek csak másodlagos, átmeneti laktózintoleranciája van, a genetikai teszt negatív lesz (nem mutat hajlamot), mégis jelen vannak a tünetek a bélbetegség miatt.

Miért fontos a gasztroenterológus szakszerű diagnózisa?

Azért, mert a tünetek oka nem mindig egyértelmű. Ha saját magunkat „diagnosztizálva” egyszerűen elhagyjuk a tejtermékeket, előfordulhat, hogy elfedünk egy másik, kezelést igénylő betegséget. Például, ha valójában lisztérzékenység okozza a panaszokat, a laktózmentes diétával átmenetileg jobban lehetünk, de a kezeletlen cöliákia hosszú távon súlyos szövődményekhez (például vitaminhiányhoz vagy bélrendszeri daganathoz) vezethet. Ugyanígy, ha a háttérben másodlagos ok áll, akkor nem elég pusztán a laktózmentes étrend – az alapbetegséget is kezelni kell. Ezért, ha gyanakszunk is arra, hogy tejcukor okozza a gondot, keressünk fel egy orvost vagy gasztroenterológust, és végeztessük el a szükséges vizsgálatokat a pontos diagnózis érdekében.

Kezelés és életmód: hogyan éljünk laktózintoleranciával?

A jó hír az, hogy a laktózintolerancia jól kezelhető életmódbeli változtatásokkal, és a legtöbb ember megfelelő diétával teljes értékű életet élhet. Mivel a probléma lényege a tejcukor lebontásának elégtelensége, a kezelés fő célja a laktóz bevitelének csökkentése, illetve a megmaradt laktáz enzim működésének kiegészítése. Íme a legfontosabb teendők és lehetőségek laktózérzékenység esetén:

• Egyéni tolerancia felmérése: első lépésként érdemes kitapasztalni, hogy mennyi laktózt tudunk büntetlenül elfogyasztani. Ebben segíthet egy dietetikus vagy orvos, aki személyre szabott étrendet állít össze. Lehet, hogy egy deciliter tej még nem okoz gondot, de kettő már igen – ezt az egyéni határt meg kell ismerni. A diagnózis után próbálkozhatunk különböző tejtermékekkel kis mennyiségben, és figyelhetjük a reakciót. Fontos, hogy ezt a kísérletezést csak orvosi megerősítés után tegyük, miután kizártuk a komolyabb betegségeket.
• Laktózcsökkentett vagy laktózmentes étrend: nyilvánvalóan a kezelés alapja a laktóztartalmú ételek korlátozása. Ez nem jelenti azt, hogy minden tejterméket tiltólistára kell tenni! Sok laktózérzékeny bátran fogyaszthat laktózmentes tejet és tejtermékeket. Ezek a termékek úgy készülnek, hogy a tejhez laktáz enzimet adnak, így a tejcukor már előre lebomlik bennük egyszerű cukrokká. A boltban Claktózmentes” jelzéssel ellátott tej, sajt, joghurt stb. általában 0,1 g alatt tartalmaz tejcukrot 100 grammonként, ami olyan csekély mennyiség, hogy a legtöbb érzékeny számára nem okoz tünetet. Emellett számos növényi alapú tejhelyettesítő ital és termék létezik: szójatej, mandulatej, zabital, kókusztej, rizstej, amelyek egyáltalán nem tartalmaznak laktózt, így ezeket is használhatjuk a tehéntej helyettesítésére a mindennapi étkezésben (például müzlihez, kávéba). Arra figyeljünk, hogy a kalcium és vitamin tartalmuk eltérhet a tehéntejétől – sok növényi italt azonban a gyártók kalciummal és D-vitaminnal dúsítanak, ezt érdemes ellenőrizni a csomagoláson.
• Laktáz enzim pótlása (tabletta, csepp): Gyógyszertárakban és drogériákban recept nélkül kaphatók laktáz enzim készítmények, amelyekkel pótolhatjuk a hiányzó bontóenzimet. Legismertebb formájuk a rágótabletta vagy kapszula, amelyet közvetlenül a tejcukortartalmú étel fogyasztása előtt kell bevenni. Léteznek enzimcseppek is, melyeket az ételbe/italba cseppentve előre lebontják a laktózt (például anyatejbe cseppentve csecsemőknek, ha szükséges). Ezek a készítmények segíthetnek abban, hogy alkalmanként gond nélkül fogyaszthassunk normál tejterméket is, például vendégségben egy szelet tortát vagy sajtos ételt. Fontos tudni, hogy a laktáz tabletta nem gyógyszer, hanem egy enzim kiegészítés – hatása átmeneti, az adott étkezésre vonatkozik. Mindig tartsuk be a használati utasítást (adagolást), és tapasztaljuk ki, nekünk mennyi enzimre van szükség az adott mennyiségű tejcukorhoz. Súlyosabb intolerancia esetén előfordulhat, hogy még enzim bevétele mellett is limitálnunk kell az elfogyasztott laktóz mennyiségét.
• Rejtett laktóz kerülése: Nem csak a nyilvánvaló tejtermékek tartalmazhatnak laktózt. Számos feldolgozott élelmiszerben hozzáadott tejcukor vagy tejpor lehet kis mennyiségben. Vásárláskor nézzük meg az összetevőket: ha olyasmit látunk, hogy tej, tejpor, tejsavó, vagy akár a laktóz szó szerepel, az adott termék tartalmazhat tejcukrot. Tipikusan ilyenek lehetnek például egyes félkész vagy készételek, levesporok, péksütemények, felvágottak, májkrémek, sőt még a húskészítmények vagy chipsek is tartalmazhatnak tejport ízfokozóként. Bár ezekben általában nem nagy a mennyiség, nagyon érzékeny egyéneknél ezek is összeadódva tüneteket okozhatnak. A „tejmentes” jelölés nem mindig egyenlő a laktózmentessel, mert lehet, hogy tejfehérjét nem tartalmaz a termék, de tejcukrot igen – ezért a laktózmentességet keressük kifejezetten. (Szerencsére ma már egyre több terméken tüntetik fel, hogy laktózmentes.) Ne feledjük, hogy nemcsak a tehéntej, hanem minden emlősállat teje tartalmaz laktózt – a kecske-, juh- vagy bivalytej is. Ezek tehát sajnos nem jelentenek alternatívát a laktózérzékenyek számára, hacsak nem laktózmentes változatban kaphatók.
• A hiányzó tápanyagok pótlása: Mivel a tej és tejtermékek fontos kalcium- és D-vitamin-források, laktózmentes diéta mellett fokozottan ügyelni kell ezek bevitelére. Kalciumhoz juthatunk például sötétzöld leveles zöldségekből (brokkoli, káposztafélék), olajos magvakból (mák, dió, mandula), hüvelyesekből, szardíniából, kisebb halakból (amiknek a szálkáját is meg lehet enni), valamint kalciummal dúsított növényi tejekből és gyümölcslevekből. D-vitaminforrások az olyan tengeri halak, mint a lazac, makréla vagy tonhal, a csukamájolaj és néhány belsőség. Tudni kell, hogy Magyarországon a téli hónapokban (kb. novembertől márciusig) a napfény hiánya miatt szinte mindenkinek indokolt a D-vitamin pótlása, függetlenül a laktózérzékenységtől. A szokásos ajánlás felnőtteknek kb. 1500-2000 NE D-vitamin naponta ebben az időszakban, de ezt beszéljük meg orvosunkkal. Kalciumból felnőtteknek napi 1000-1200 mg ajánlott; ha tejtermékeket nem fogyasztunk, ezt étrend-kiegészítővel is be lehet vinni, ha az étrendből nem jön össze. A lényeg, hogy a laktózmentes étrend is lehet kiegyensúlyozott és teljes értékű, csak tudatosan kell összeállítani.
• Figyelem a saját testünkre: Időnként előfordulhatnak „bakik”, amikor óvatlanul megeszünk valamit, amiben volt laktóz, és később jelentkeznek a tünetek. Ilyenkor segíthet, ha pihenünk, sok folyadékot iszunk (a hasmenés miatt), esetleg vény nélküli patikaszereket veszünk be a tünetek enyhítésére (például görcsoldót hasi görcsre, vagy szimetikon tartalmú készítményt puffadásra). A lényeg, hogy tisztában legyünk a saját állapotunkkal, és legyen tervünk a mindennapokra: például ha tudjuk, hogy étterembe megyünk, előre bevehetünk laktáz tablettát; ha utazunk, vigyünk magunkkal laktózmentes nassolnivalót stb. Kis odafigyeléssel elkerülhetők a kellemetlen meglepetések.

További hasznos tudnivalók a laktózérzékenységről

• Nem allergia, de nem is fiktív probléma: gyakran összekeverik a tejallergiát és a laktózintoleranciát. Ne feledjük: a laktózintolerancia nem allergiás reakció, nem az immunrendszer váltja ki, és nem okoz kiütést, fulladást vagy életveszélyes állapotot. Ugyanakkor valódi élettani jelenség, hogy az enzimhiány miatt bizonyos embereknek a tej fogyasztása komoly panaszokat okoz. Tehát aki laktózérzékeny, nem képzeli be a tüneteit – ezek valósak, csak éppen az okuk más, mint egy allergiánál. Jó hír, hogy a tejcukor-érzékenységben szenvedők a megfelelő diétával elkerülhetik a tüneteket, míg a tejallergiásoknak teljesen kerülniük kell a tej minden összetevőjét (nekik a laktózmentes tej sem megfelelő, hiszen abban is vannak tejfehérjék). Ha bizonytalanak vagyunk, hogy allergiáról vagy intoleranciáról van-e szó, az orvosi vizsgálatok ezt is segítenek eldönteni.
• Mennyire gyakori a laktózintolerancia? A tejcukor-érzékenység világszerte nagyon elterjedt jelenség, különösen felnőttek körében. Bizonyos populációkban (például Kelet-Ázsiában, Afrikában) a felnőttek többsége laktózintoleráns, míg más népcsoportoknál (Észak-Európában) jóval ritkább. Magyarországon is sok embert érint; pontos szám nem ismert, de akár a lakosság 20-30%-a érintett lehet valamilyen fokban. Gyermekeknél 5 éves kor alatt az elsődleges laktózintolerancia szinte nem létezik – a kisgyermekek többsége probléma nélkül emészti a tejet. Ha egy kisbaba vagy kisded mégis érzékeny a tejre, annak legtöbbször átmeneti okai vannak (például egy fertőzés utáni átmeneti laktázhiány), vagy nagyon ritkán veleszületett enzimhiány áll fenn. A tapasztalat az, hogy a laktózérzékenység általában kamaszkor után válik gyakoribbá.
• Teljesen le kell mondani a tejről? Nem feltétlenül. A laktózintolerancia kezelése inkább tudatos étrendválasztást jelent, nem pedig aszketikus tiltólistát. Manapság a boltok polcain rengeteg laktózmentes tejtermék kapható, így egy laktózérzékeny is ehet sajtot, joghurtot, vajat, túrót, fagylaltot, csak meg kell találnia a megfelelő (laktózmentes) változatot. Sok étteremben és kávézóban is gondolnak már az érzékeny vendégekre (például lehet kérni a kávét növényi tejjel). Ha pedig mégis olyan helyzet adódik, hogy nincs alternatíva, akkor ott a laktáz tabletta mint segítség. Tehát nem kell örökre búcsút inteni a kedvenc ételeinknek – csak egy kicsit tervezni kell előre.
• Javulhat vagy változhat az állapot? Az elsődleges (genetikai) laktózintolerancia általában élethosszig tartó állapot, azaz, ha valakinek felnőttként lecsökkent a laktáztermelése, az nem nagyon fog visszatérni. Ugyanakkor a tapasztalatok szerint az egyéni tolerancia változhat: néha idővel kicsit jobb lesz, néha érzékenyebbé válhat valaki. Függ az étrendtől, a bélflórától és általános egészségi állapottól. Vannak, akik arról számolnak be, hogy ha rendszeresen fogyasztanak nagyon kis mennyiségű tejet, akkor kevésbé reagál rá hevesen a szervezetük (mintegy hozzászoktatják magukat), de ez egyénenként eltérő. A másodlagos laktózintolerancia pedig, ahogy fent említettük, megszűnhet, ha az alapbetegséget kezelik. Például egy antibiotikum-kúra után pár hét-hónap alatt rendeződhet a tejcukor-emésztés, vagy a gyógyuló Crohn-betegség mellett javulhat a laktóztolerancia. Mindig konzultáljunk orvossal az étrendünk módosításáról az alapbetegség függvényében.
• Pszichés tényezők: Érdekes módon az is számíthat, hogy mennyire stresszelünk rá az evésre. Kutatások szerint az irritábilis bél szindrómához hasonlóan laktózintoleranciában is erősítheti a tüneteket a szorongás vagy az, ha előre félünk attól, hogy rosszul leszünk egy ételtől. Próbáljunk meg nyugodtan állni a dologhoz: ha tudatosan készültünk (pl. bevettük az enzimet, laktózszegény ételt választottunk), akkor valószínűleg nem lesz baj. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a probléma “képzelt”, csak azt, hogy a közérzetünkre a lelkiállapotunk is hat. Pozitív hozzáállással és jó tervezéssel csökkenthetjük a mindennapi kellemetlenségeket.

A laktózintolerancia egy gyakori és kezelhető állapot

Megfelelő odafigyeléssel a laktózérzékeny betegek is élvezhetik az étkezéseket és teljes életet élhetnek anélkül, hogy állandóan tartaniuk kellene a kellemetlen tünetektől. Vigyázzunk testünkre, tanuljuk meg, mire hogyan reagál, és kérjünk segítséget szakembertől, ha bizonytalanok vagyunk – így a laktózintolerancia jól kontrollálható állapot marad.

(Forrás: GasztroKlinika)