A szomatikus – vagyis testi – betegségek kezelésében egyre nagyobb figyelmet kap a test és a lélek kölcsönhatása, ám Tóth Adrienn, a GasztroKlinika okleveles pszichológusa szerint sokan még mindig hajlamosak figyelmen kívül hagyni ezt. A pszichés tényezők rutinszerű figyelembevétele a kezelések és az állapotmegtartás során továbbra sem tekinthető alapvető gyakorlatnak. Ennek ellenére szerencsére egyre gyakrabban találkozhatunk pszichológusokkal a szomatikus betegellátás területén, ami mindenképp pozitív változás. A GasztroKlinika pszichológuscsapata, szakorvosai és táplálkozási szakemberei ezen szeretnének változtatni, és holisztikus megközelítéssel segítik a pácienseket a testi és lelki egyensúlyuk helyreállításában.
Tóth Adrienn, a GasztroKlinika pszichológusa szerint a hatékony orvos-pszichológus együttműködésnek köszönhetően a páciensek nagyobb biztonságban érzik magukat. „Ez általában pozitív visszajelzéseket eredményez, hiszen a páciens érzi, hogy teljes körű gondoskodást kap” – magyarázza. Az orvoslás modern szemléletében a betegségek kezelésében figyelembe veszik a beteg érzelmi, fizikai és szociális állapotát is. Egyre több bizonyíték mutat abba az irányba, hogy a pszichés faktorok is befolyással bírnak. E szemlélet jegyében a GasztroKlinikán pszichológiai ellátás is igénybe vehető.
A test és lélek közötti kapcsolat
A közgondolkodásban makacsul tartja magát az a dualista szemlélet, hogy test és lélek elkülönülnek, figyelembe nem véve a kettő kölcsönhatását egymásra. „Találkoztam olyan pácienssel, aki meglepődött azon, hogy a test és a lélek rendszerként működik és kölcsönösen hatnak egymásra” – mondja. Pedig érzelmeink és gondolataink, viselkedésünk lefordíthatók a testünkben játszódó élettani és biokémiai folyamatokra is – ezzel foglalkozik a pszichofiziológia tudománya, középpontba helyezve a pszichés (lelki) és élettani (testi) jelenségek összefüggéseit. Ezen a szemüvegen keresztül a test és lélek egységben, ún. pszichoszomatikus egységben állnak. Ha a lelki működés egyensúlya megbomlik, akkor testi szinten is tünetek jelentkezhetnek.
A család támogató szerepe döntő
„A család támogató hozzáállása kiemelt fontosságú” – hangsúlyozza Tóth Adrienn pszichológus. Ha például speciális étrendet kell követni, az rendkívül nehézzé válhat, ha a család egyébként nem segíti az életmódváltást. Ilyenkor a beteg könnyen elszigetelődhet, éppen akkor, amikor nagy szüksége lenne a támogatásra.
Gyakori jelenség, hogy a családtagok és a beteg kíméletből kerülik a betegségről és az érzelmeikről való beszélgetést, ami viszont a kommunikáció elakadásához vezethet – jegyzi meg a pszichológus. Sokan nem szívesen beszélnek a betegségükről és az ezzel kapcsolatos érzelmeikről, mert attól félnek, hogy túlterhelik szeretteiket, miközben ezzel párhuzamosan a hozzátartozók hasonló okból nem beszélnek érzelmeikről és gondolataikról a betegnek. A beteg úgy érzi, hogy van egy része az életének, amiről nem beszélhet annyit és úgy, amennyit és ahogyan szeretne, miközben a családtagok a saját félelmeiket és bizonytalanságaikat tartják vissza. Ez a kölcsönös, szeretet motiválta óvatosság gyakori a gasztroenterológiai problémáknál is. Az eredmény pedig az, hogy magányosnak érzik magukat, miközben a betegség terhét cipelik – akár betegként, akár hozzátartozóként.
Előfordulhat, hogy a családtagok hajlamosak bagatellizálni olyan tüneteket, amelyek számukra kevésbé látványosak és nem érzik át annak kellemetlenségét vagy fájdalmát. De előfordul olyan is, maga a páciens tartja annyira kínosnak a tünetét, hogy a szégyenérzet miatt úgy érzi, nem lehet erről beszélni. „Például a székrekedésről vagy hasmenésről inkább kerülik a beszélgetést még a legközelebbi szeretteikkel is, pedig ezek is testük működésének indikátorai” – mondja Tóth Adrienn. Fontos lenne, hogy az ilyen intim tüneteket is be tudjuk vonni a bizalmi beszélgetésekbe, és természetessé tudjuk tenni ezeket a témákat, hiszen ezek nagyon emberi folyamatok, és nemcsak az orvosi diagnózisban játszanak szerepet, hanem a betegséggel való együttélés szempontjából is lényegesek. A nyílt és őszinte kommunikáció kialakítása segíthet abban, hogy se a páciens, se a családtagok ne érezzék magukat elszigetelve, és jobban megértsék egymás helyzetét.
Amikor szeretteink már lépnének…
A betegek egy része akkor sem keres fel orvost, amikor már jelentős kellemetlenséget vagy szenvedést él meg tünetei miatt. Ezt a szeretteinek és a környezetének fájdalmas látnia, és – érthető módon – segíteni szeretnének neki azzal, hogy megpróbálják rávenni, végre menjen el orvoshoz. Ezek a helyzetek sok esetben direkt tanácsadásban végződnek, amikor megmondják vagy ráolvassák a betegre, hogy mit kellene tennie, ám ez gyakran ellenállást vált ki a betegből és megágyaz a konfliktusnak. „Sokszor az érintett szégyelli a tüneteit, fél a lehetséges diagnózistól vagy tagadja, hogy bármi probléma lenne. Ilyenkor a hozzátartozók és a beteg közötti kapcsolat feszültté válhat, haragos szituációk alakulnak ki, hiszen a beteg úgy érezheti, hogy nem értik meg az érzéseit és kioktatják, emiatt visszautasítja a tanácsot” – magyarázza a GasztroKlinika pszichológusa.
Hatékonyabb lehet a szeretetteljes biztatás, ha a hozzátartozó őszintén megosztja a gondolatait és félelmeit, aggodalmait a beteggel, és támogatásáról biztosítja. „Ez nem kioktató vagy erőltetett, hanem támogató jellegű, és erőt adhat a betegnek, hogy megtegye a szükséges lépéseket. A szeretet és az együttérzés ebben a helyzetben sokkal hatékonyabb lehet, mint a direkt tanácsadás” – teszi hozzá Tóth Adrienn.
A pszichés támogatás jelentősége
A GasztroKlinika páciensei között sokan kénytelenek krónikus, élethosszig tartó betegségekkel, mint például a gyulladásos bélbetegséggel (IBD), az irritábilisbél-szindrómával (IBS) vagy cöliákiával együtt élni – ez pedig komoly kihívást jelenthet számukra. Ez nem könnyű, és a betegek életminőségére is jelentősen kihat, befolyásolva az életvitelük számos területét.
Tóth Adrienn hangsúlyozza, hogy a támogató beszélgetés nagy segítséget nyújthat a betegség elfogadásában. „A betegség olyan sajátos stressz- és krízishelyzetet teremt a beteg és környezete életében, amikor meginog vagy el is vész a saját testbe vetett bizalom, a sérthetetlenség érzése. Az addigi énképünk, melynek az egészséges test volt a része, szintén sérül. Szembesülünk azzal, hogy ez a kép már nem egyezik azzal, amit a környezet tükröz vissza, ami nehéz érzésekkel járhat együtt. Sokak ezeket a nehéz érzelmeket tagadással vagy hárítással próbálják kizárni” – mondja a pszichológus.
Ez azonban olyan helyzeteket eredményezhet, amikor a beteg nem vagy nem megfelelően szedi a gyógyszereit, elmulasztja az orvosi konzultációkat, ezzel akár súlyosbítva addigi fizikai állapotát.
Az ilyen betegségek nemcsak fizikai terhet rónak a páciensekre, hanem jelentős pszichés stresszel is járnak, hiszen a betegeknek hosszú távon kell alkalmazkodniuk. Ilyen esetekben a pszichológiai támogatás kulcsfontosságú lehet. „Például a veszteségfeldolgozás módszere segíthet abban, hogy a páciensek jobban megértsék és elfogadják a helyzetüket, a különböző stresszkezelési módszerek és technikák elsajátításával pedig a páciens is aktívan tehet az életminősége és mentális jólléte javításáért és megőrzéséért” – teszi hozzá Tóth Adrienn okleveles pszichológus.
Akadályozó tévhitek és hiedelmek
Tóth Adrienn szerint, bár sok pszichológiai fogalom átszűrődött a köznyelvbe, azok felszínes ismerete miatt sok esetben pontatlanul és „megelőlegezve” használják őket. A szorongás és a depresszió, az étkezési zavarok (pl. anorexia és bulimia nervosa) és a személyiségzavarokra utaló kifejezések (pl. nárcisztikus, borderline) széles körben elterjedtek, gyakran túlhasználják ezeket, és sokszor nem a megfelelő diagnosztikai értékkel honosodtak meg a köznyelvben.
„Mindeközben még mindig él az az előítélet, hogy aki pszichológushoz fordul, az »bolond«, azzal »valami nagy baj van«, és ilyen megbélyegzést senki nem vesz magára szívesen. A megbélyegzéstől tartva erős félelmet élhetnek át vagy épp ellenállást válthat ki, amikor a szakorvos pszichológusi konzultációt javasol számukra, és attól tartanak, hogy ha pszichológusra van szükségük, az komoly problémát jelez” – magyarázza. Holott a negatív orvosi lelettel a pszichológushoz történő átirányítás sokszor csak annyit jelent, hogy a probléma más – szomatikus helyett pszichés – megközelítést igényel.
Az előítéletet táplálja, hogy „a páciensek egy része nincs tisztában azzal, a pszichológiai ellátásban mi a feladata a pszichológusnak, a különböző szakpszichológusoknak és a pszichiáternek. Például keveredik, hogy mivel foglalkozik a pszichiáter szakorvos és mivel a pszichológus, így a pszichológus felkereséséhez gyakran társul félelem, hogy pszichiátriai gyógyszereket kell szednie – mondja Tóth Adrienn. – Ha valaki nem tudja, melyik szakemberhez forduljon, az sem okoz gondot, hiszen a szakemberek továbbirányítják a pácienst a megfelelő helyre” – teszi hozzá a pszichológus.
A pszichológushoz történő megérkezést olyan hiedelmek is hátráltatják, mint például, hogy a segítségkérés a gyengeség jele. „Pedig a pszichológushoz fordulás nem a gyengeség jele, hanem a gyógyulás és a tünetek enyhítésének a része, melyből az érintett maga is aktívan kiveszi a részét” – magyarázza. Emellett olyan egyéni és családi meggyőződések is jelentős szerepet játszhatnak a pszichológusi segítségkérés elutasításában, hogy a problémát egyedül és külső segítség nélkül kell megoldani, és nem illik kívülről segítséget kérni. „Ez a meggyőződés akadályozhatja meg, hogy valaki pszichológushoz forduljon, még akkor is, ha egyértelműen szüksége lenne rá” – magyarázza a GasztroKlinika pszichológusa.
Tóth Adrienn, a GasztroKlinika pszichológusa szerint a pszichoterápia vagy pszichológusi támogatás elutasítása mögött gyakran tévhitek és stigmatizáció állnak. „Sok betegben még mindig erős az a dualista szemlélet, amely nem számol a test és lélek kölcsönhatásaival, és nem látják be a lelki támogatás szerepét a szomatikus gyógyulási folyamatban. A stigmatizáció tehát továbbra is erős akadályt jelent, bár a helyzet generációs színezetet is kap. „Valóban, az idősebb generációk gyakrabban elutasítóbbak, míg a fiatalabbak nyitottabbak a pszichológiai segítség igénybevételére. Azonban nem szabad egyszerűen generációs problémának tekinteni ezt a jelenséget, mert a fiatalok körében is akadnak, akik elutasítják, és az idősebbek körében is vannak, akik kérik a pszichológus segítségét” – mondja Tóth Adrienn.
Tóth Adrienn szerint elengedhetetlen lenne, hogy tisztázzuk ezeket a tévhiteket, beszéljünk ezekről a félelmekről, és segítsük a betegeket abban, hogy felismerjék, mikor van szükségük pszichológiai támogatásra. Fontos, hogy megértsék: a segítségkérés nem a gyengeség és a tehetetlenség jele, hanem épphogy egy lényeges és bátor lépés a gyógyulás felé, amit a páciens maga tesz meg. Ebben a folyamatban a GasztroKlinika szakorvosai, táplálkozási szakemberei és pszichológusai is jelentős támogatást nyújthatnak, hiszen komplex megközelítéssel segítenek a testi és lelki egyensúly helyreállításában.
(Forrás: GasztroKlinika)