Tartalomjegyzék
A hasi ultrahang fájdalommentes, beavatkozással nem járó vizsgálat, amely sok esetben hasznos kiindulópont emésztőrendszeri panaszok – például hasi fájdalom vagy puffadás – kivizsgálásában. Fontos ugyanakkor tudni, hogy a gyomor és a belek belső felszínéről csak korlátozott információt ad.
A hasi ultrahang hasznos, beavatkozással nem járó vizsgálat gyomor- és bélpanaszok – például hasi fájdalom vagy puffadás – esetén. A gyomor és a belek belsejéről azonban csak korlátozott információt ad.
A vizsgálat során az ultrahang a bél falát és a környezetét képes megmutatni, a bél belsejét viszont nem. A belek belső felszínének vizsgálatára elsődlegesen az endoszkópos eljárások alkalmasak, amelyek lehetővé teszik az eltérések közvetlen megtekintését, és szükség esetén szövettani mintavételt is.
→ Milyen gyomor- és bélrendszeri panaszoknál javasolt az ultrahang?
Máj, epe, epehólyag eltérései
Az ultrahang különösen alkalmas a máj, az epehólyag és az epeutak vizsgálatára, mivel ezek a szervek viszonylag felszínesen helyezkednek el, kevés levegő veszi őket körül, és folyadékot vagy tömör szöveteket tartalmaznak, ami jól vezeti a hanghullámokat.
A máj esetében pontosan meg lehet mérni a szerv méretét, így kiderülhet, ha megnagyobbodott. Ha a májban zsír rakódik le – ezt nevezzük zsírmájnak –, a máj a képen világosabbnak látszik, mint normál esetben. Ennek oka, hogy a zsíros májszövet másképp veri vissza az ultrahangot, mint az egészséges állomány.
Az ultrahang a máj belső szerkezetéről is sok információt ad: a folyadékkal telt képletek sötétebbek, a tömörebb elváltozások világosabbak, ezért jól elkülöníthetők a környezetüktől. Így ciszták, gócos eltérések vagy daganatgyanús képletek is felismerhetők.
Az epehólyag vizsgálatakor az esetlegesen jelen lévő epekövek kemények, erősen verik vissza a hanghullámokat, fényes pontként jelennek meg a monitoron, amely mögött árnyék látható. Epehólyag-gyulladásra utalhat, ha az epehólyag fala megvastagodott, rétegessé vált, folyadék öleli körül, és a beteg fájdalmat jelez a vizsgálófej nyomására.
Az epeutak esetében a normálisnál szélesebb epeutak – úgynevezett epeúti tágulat – epeelfolyási akadályra utalhatnak. Ennek hátterében epevezetékbe ékelődött epekő vagy daganat okozta nyomás is állhat, maga az ok azonban nem mindig azonosítható, csak a következményes tágulat.
Hasnyálmirigy és környező területek
A hasnyálmirigy ultrahangon gyakran nehezen vizsgálható, mivel mélyen fekvő szerv, és sokszor a levegővel telt belek takarják. Láthatósága nagyban függ a testalkattól is: vékonyabb testfelépítés esetén általában jobban látótérbe hozható.
Ultrahangvizsgálat során információt nyerhetünk a hasnyálmirigy állományáról, és a látott kép alapján következtethetünk egy esetlegesen fennálló gyulladásra. Akut gyulladás esetén a szerv ödémás, kontúrjai elmosódottak lehetnek, és folyadék is körülveheti. Krónikus gyulladásnál a mirigyállomány egyenetlen, „elhasználódott” szerkezetű.
A hasnyálmirigyben folyadékkal telt képletek, úgynevezett ciszták is ábrázolódhatnak, és a hasi ultrahang daganat jelenlétét is felvetheti. Mivel a hasnyálmirigy ultrahangos vizsgálhatósága korlátozott, komolyabb betegség gyanúja esetén további képalkotó vizsgálatokra – CT-re, MR-re vagy endoszkópos ultrahangra – van szükség.
Bélrendszeri eltérések ultrahangon
Az ultrahang a bél falát és a környezetét látja, a bél belsejéről azonban nem nyújt információt. A belek vizsgálatára elsődlegesen az endoszkópia szolgál, amely során lehetőség van a bél belső felszínének megtekintésére és szükség esetén szövettani mintavételre is. A bélrendszer vizsgálatában az ultrahang elsősorban tájékozódó jellegű szerepet tölt be. Amennyiben megvastagodott bélfal látható, az gyulladásos folyamat gyanúját vetheti fel, például fertőzés vagy Crohn-betegség esetén. Ha a klinikai tünetek is erre utalnak, látótérbe kerülhet gyulladt vakbél vagy a vastagbél kiboltosulásának gyulladása, azaz diverticulitis is, ezek diagnózisához azonban gyakran elengedhetetlen a CT-vizsgálat.
Gyulladásos szövődményként kialakult folyadékgyülemek, tályogok szintén leírásra kerülhetnek az ultrahang során. Önállóan a hasi ultrahang általában nem elegendő a bélrendszer részletes vizsgálatához, de gyanú esetén segít mérlegelni a további vizsgálatok sorrendjét és időzítését.
Vesék, lép, egyéb szervek
Hasi ultrahangvizsgálattal információt nyerünk a lép állapotáról, nagyságáról és keringéséről, valamint a vesék állományáról, a vesemedence és a veseüregrendszer esetleges tágulatáról és a vesekövek jelenlétéről is. A kismedencei ultrahang a női és férfi belső nemi szervekről, valamint a húgyhólyagról ad képet. Az ezeken a területeken felmerülő problémák ellátása jellemzően a hematológus (lép), a nefrológus vagy urológus (vese), illetve a nőgyógyász szakorvosok kompetenciájába tartozik.
Mely betegségek kivizsgálásában alapvizsgálat a hasi ultrahang?
A hasi ultrahang számos gyomor- és bélrendszeri eredetű betegség kivizsgálásában első lépcsős vizsgálatként szerepel. Ezekben az esetekben nem önmagában ad diagnózist, hanem a további vizsgálatok irányát határozza meg.
- Epekövesség és epehólyag-gyulladás: az ultrahang az epekövesség és az epehólyag gyulladásos eltéréseinek kivizsgálásában alapvizsgálat, mivel az epekövek és az epehólyag falának eltérései jól ábrázolódnak.
- Zsírmáj és egyéb májeltérések: emelkedett májenzimek esetén a hasi ultrahang a zsírmáj, a májmegnagyobbodás és egyes szerkezeti eltérések kivizsgálásának első lépcsője.
- Epeúti elzáródás, sárgaság: sárgaság vagy emelkedett bilirubinszint esetén az ultrahang alapvető szerepet játszik az epeutak tágulatának megítélésében, amely epeelfolyási akadályra utalhat.
- Hasnyálmirigy-gyulladás gyanúja: felhasi fájdalom esetén az ultrahang a hasnyálmirigy érintettségének gyanúját vetheti fel, és segít eldönteni a további képalkotó vizsgálatok szükségességét.
- Akut hasi kórképek egy része: hirtelen jelentkező hasi fájdalomnál az ultrahang szerepet kaphat például vakbélgyulladás vagy diverticulitis gyanújának elsődleges megítélésében, de a végleges diagnózishoz gyakran CT-vizsgálat szükséges.
Összességében a hasi ultrahang az emésztőrendszeri panaszok kivizsgálásában olyan első lépcsős vizsgálat, amely egyes szervek esetében részletes információt ad, más területeken pedig segít eldönteni a további, célzott vizsgálatok szükségességét.
(Forrás: Dr. Róna Ágnes, GasztroKlinika, Lektor: Dr. Csontos Ágnes, PhD, belgyógyász szakorvos, gasztroenterológia szakorvosjelölt)
