Cöliákia – nem mindig az, aminek tűnik

Az elmúlt 30 évben a cöliákiával élők száma jelentősen emelkedett. Ez nemcsak a korszerű, pontos vizsgálatok elterjedésének köszönhető, hanem annak is, hogy ma már a cöliákia gyanúja nemcsak a klasszikus emésztési panaszok esetén merül fel, hanem sokféle egyéb panasz kivizsgálásakor is. A biztos diagnózishoz többféle vizsgálat együttes értékelése szükséges. A laborvizsgálat során kóros antitesteket keresnek, és felnőtteknél feltétlenül javasolt a vékonybél szövettani vizsgálata is.

A cöliákia, vagyis a lisztérzékenység egy szisztémás autoimmun betegség, amely genetikailag fogékony egyénekben alakul ki. A glutén hatására az immunrendszer kórosan aktiválódik, és nemcsak a beleket, hanem az egész szervezet működését is érintheti.

Mit jelent az, hogy a cöliákia szisztémás autoimmun betegség?

Az immunrendszer feladata normál esetben az, hogy megvédje a szervezetet a kórokozóktól, például baktériumoktól és vírusoktól. Autoimmun működés során azonban ez a védekező rendszer „téved”, és nem a külső veszélyforrásokat, hanem a saját szervezet bizonyos sejtjeit kezdi támadni. Cöliákia esetében egyes gabonákban (búza, rozs, árpa) előforduló fehérjét, a glutént, az immunrendszer veszélyesnek titulálja. Ennek következtében gyulladásos folyamatok alakulnak ki a vékonybél nyálkahártyájában, amelyek károsítják a bélbolyhok szerkezetét.

Mivel a bélbolyhok kulcsfontosságúak a tápanyagok felszívódásában, a cöliákiára jellemző bélkárosodás hosszú távon felszívódási zavarokhoz és hiánybetegségekhez vezethet. Felmérések szerint a cöliákiás betegek jelentős részénél – egyes adatok alapján akár közel 90%-uknál – több mikrotápanyag szintje is elmarad a normálistól. Gyakori a vas-, kalcium-, magnézium- és folsavhiány, amelyek a vérképzést, a csontanyagcserét és számos egyéb élettani folyamatot érintenek.

Mit érdemes tudni a cöliákiáról?

A cöliákia bármely életkorban kialakulhat, és hazánkban megközelítőleg minden századik embert érint. Az érintettek jelentős része azonban nem tud a betegségéről: a becslések szerint 10 cöliákiás emberből 7–8 nincs tisztában azzal, hogy érintett. Ennek oka, hogy a cöliákia sokféle formában jelentkezhet. Előfordulhatnak klasszikus emésztőrendszeri tünetek, bélrendszeren kívüli panaszok, de akár tünetmentes is lehet. A betegség a nőknél 2–3-szor gyakoribb, mint a férfiaknál. Ismerünk genetikai hajlamot is: ha a családban valaki cöliákiás, az elsőfokú rokonoknál 5–10% az esély a betegségre. A cöliákia kezelésére jelenleg nincs lehetőség, kezelése kizárólag a szigorú, élethosszig tartó gluténmentes étrend. Fontos hangsúlyozni, hogy a búza vagy búzaliszt fogyasztásához kapcsolódó panaszok nem minden esetben jelentenek cöliákiát.

Milyen tünetekkel járhat a cöliákia, és miért nehéz felismerni?

A cöliákia egy alattomos betegség, amely nem korlátozódik kizárólag a bélműködéssel összefüggő panaszokra. A klasszikus cöliákia is megjelenhet különféle bélrendszeri vagy bélrendszeren kívüli tünetek formájában. Sokan nem gondolnak arra, hogy a lisztérzékenység akár bőrtünetekkel vagy idegrendszeri panaszokkal is járhat, miközben emésztőrendszeri tünetek egyáltalán nem jelentkeznek.

Gyakori (klasszikus) tünetek:

• tartós vagy visszatérő hasmenés
• puffadás, hasfeszülés
• visszatérő hasi fájdalom
• fogyás, tápanyaghiány jelei (gyengeség, fáradtság)
• gyermekeknél növekedésbeli elmaradás

Kevésbé jellegzetes, bélrendszeren kívüli tünetek:

• visszatérő hasi panaszok egyértelmű ok nélkül
• tartós vashiány
• bőrkiütések (pl. viszkető, hólyagos elváltozások)
• emelkedett májenzimek
• csontritkulás, gyakori csonttörések
• ízületi fájdalmak
• termékenységi problémák, ismétlődő vetélések
• késői pubertás vagy korai menopauza
• idegrendszeri tünetek (zsibbadás, egyensúlyzavar, fejfájás)
• visszatérő afták a szájban
• hajhullás
• tartós fáradtság

A cöliákia főbb típusai

Klasszikus cöliákia

A klasszikus cöliákia esetén emésztőrendszeri tünetek és a felszívódási zavarra jellemző panaszok egyaránt jelen vannak. A tünetek életkoronként eltérő formában jelentkezhetnek.

1. Csecsemőkorban elsősorban emésztőrendszeri tünetek hívhatják fel a figyelmet a betegségre. Jellemző lehet a világos színű, zsírfényű, nagy tömegű, bűzös széklet, a haspuffadás, az étvágytalanság és a hányás.A lisztérzékenységre külső jelek is utalhatnak, például sápadtság, a növekedés megállása, a hasfali és végtagizmok sorvadása, valamint a ritkás, töredezett haj. Gyakran hangulati és viselkedésbeli eltérések is megfigyelhetők, mint a kedélyváltozás, ingerlékenység vagy az érdeklődés elvesztése.A laboratóriumi vizsgálatok eredményei sok esetben árulkodók: vérszegénység, alacsony albuminszint, vitaminhiány (A-, D-, K- és B-vitaminok hiánya, különösen gyakori a folsavhiány), valamint véralvadási zavar is előfordulhat.A felsorolt tünetek általában a glutén étrendbe történő bevezetését követő 3–6 hónapon belül jelentkeznek. Súlyos esetben folyadék-, só- és fehérjevesztés alakulhat ki, amely sokkos állapothoz is vezethet.Legújabb csecsemőtáplálási ajánlások szerint ezért már 4–6 hónapos korban ajánlott bevezetni a glutént a hozzátáplálás során, mert ez csökkenti a cöliákia kialakulásának esélyét.
2. Gyermekkorban a klasszikus cöliákia gyakran tünetszegény formában zajlik, a betegek mintegy felében enyhe vagy nem jellegzetes panaszok jelentkeznek.Előfordulhatnak emésztőrendszeri tünetek, leggyakrabban visszatérő hasfájás. Külső jelek is utalhatnak a betegségre, például sápadtság, növekedésbeli és testsúlybeli elmaradás, valamint a pubertás késése.
3. Felnőtteknél a cöliákia gyakran nem jellegzetes tünetekkel jelentkezik, ezért sok esetben hosszú ideig nem derül fény a betegségre. Előfordul, hogy csak egy szűrővizsgálat vagy egy másik betegség kivizsgálása során igazolódik.Az emésztőrendszeri panaszok sokfélék lehetnek: hasi fájdalom, puffadás, hasmenés vagy székrekedés, illetve ezek váltakozása is előfordulhat, de ezek nem mindig feltűnőek vagy súlyosak.Gyakran inkább általános panaszok hívják fel a figyelmet, például tartós fáradtság, gyengeség, csökkent terhelhetőség vagy koncentrációs nehézség. A tápanyagok nem megfelelő felszívódása miatt vérszegénység, valamint vas-, folsav- és kalciumhiány alakulhat ki, ami hosszabb távon a csontok gyengüléséhez is vezethet.Felnőttkorban gyakrabban jelentkeznek a bélrendszeren kívüli tünetek is, például idegrendszeri panaszok vagy jellegzetes bőrkiütések. A cöliákia emellett gyakran társul más autoimmun betegségekkel is.

„Néma cöliákia”

Ismert a cöliákia úgynevezett „néma” formája is, amely esetben a bélbolyhok károsodása már jelen van, a beteg azonban még semmilyen tünetet nem tapasztal. Ez különösen problémás, hiszen ilyen esetekben is indokolt lenne a gluténmentes étrend bevezetése, a beteg azonban általában nincs tudatában annak, hogy cöliákiában érintett.

„Lappangó” cöliákia

Létezik továbbá a „lappangó” cöliákia, amikor a bélbolyhok még épek, de csak idő kérdése, hogy mikor jelentkeznek a tünetek. A betegség megjelenését kiválthatja például egy műtéti beavatkozás vagy a szervezetet érő hormonális változás. Potenciális cöliákia esetén az ép boholyszerkezet mellett kimutathatók a fajlagos ellenanyagok és a jellemző genetikai variáns. Ezek a betegek normál étrendet tarthatnak, de szoros utánkövetést igényelnek.

A korai felismerés lehetőséget ad az időben megkezdett gluténmentes étrendre, amely hozzájárulhat a betegség súlyosbodásának és az állapotromlásnak a megelőzéséhez.

Mit érdemes megjegyezni a cöliákiával kapcsolatban?

A cöliákia sokkal összetettebb betegség annál, mint amit a klasszikus emésztőrendszeri tünetek alapján elsőre gondolnánk. Nem minden panasz mögött áll cöliákia, ugyanakkor a betegség gyakran egészen váratlan tünetekkel is jelentkezhet. Éppen ezért kulcsfontosságú a tudatos kivizsgálás és a pontos diagnózis felállítása.

Az öndiagnózis és a saját döntés alapján elkezdett gluténmentes étrend félrevezető lehet, és akár meg is nehezítheti a későbbi diagnózist. Ha felmerül a gyanú, érdemes szakorvoshoz fordulni, mert a megfelelő sorrendben elvégzett vizsgálatok segítenek tisztázni a panaszok valódi okát.

A cöliákia esetében a korai felismerés nemcsak a tünetek enyhítését teszi lehetővé, hanem a hosszú távú szövődmények megelőzésében is kulcsszerepet játszik.