Tartalomjegyzék
Hetek, sőt akár hónapok óta tart a hasmenése vagy a puffadása? Visszatérő hasi fájdalom, kellemetlen hasi diszkomfort vagy váltakozó székletürítés nehezíti a mindennapjait, de a panaszok oka továbbra sem ismert? A laborvizsgálatok segítenek eldönteni, hogy a tünetek hátterében kimutatható szervi betegség – például gyulladás, felszívódási zavar vagy hormonális eltérés – áll-e, vagy inkább funkcionális emésztőrendszeri betegség, például irritábilis bél szindróma (IBS) valószínű.
A laboreredményeket mindig a beteg panaszainak, kórelőzményének és a fizikális vizsgálat eredményének ismeretében kell értékelni. Önmagukban ritkán elegendők a diagnózis felállításához, ugyanakkor fontos támpontot adnak a további kivizsgálás megtervezéséhez.
A krónikus hasmenés kivizsgálásának egyik legfontosabb kérdése, hogy gyulladásos bélbetegség áll-e a háttérben, vagy inkább funkcionális emésztőrendszeri betegségről, például irritábilis bél szindrómáról (IBS) van szó.
Az orvos elsőként úgynevezett alarmtüneteket keres. Ilyenek például:
Ha ilyen tünetek fennállnak, laborvizsgálatokkal keresik a gyulladás, a vérszegénység vagy más szervi eltérés jeleit.
A leggyakrabban kért vizsgálatok közé tartozik a teljes vérkép, a CRP, az elektrolitok, valamint szükség esetén a széklet calprotectin meghatározása.
Mit mutat a széklet calprotectin?
A calprotectin a fehérvérsejtek egyik típusából, a neutrofil granulocitákból származó fehérje. Ha a bélfalban gyulladás zajlik, a calprotectin mennyisége megnő a székletben.
Emelkedett calprotectinszint esetén nagyobb valószínűséggel áll a háttérben gyulladásos bélbetegség, fertőzés vagy más szervi bélbetegség. Normális érték mellett kisebb az aktív gyulladás valószínűsége, ezért a vizsgálat segíthet elkülöníteni az irritábilis bél szindrómát a gyulladásos bélbetegségektől.
Fontos azonban tudni, hogy a calprotectin nem specifikus vizsgálat. Emelkedett értékét nemcsak gyulladásos bélbetegségek, hanem bélfertőzések, egyes gyógyszerek, illetve más bélrendszeri gyulladások is okozhatják. Ezért emelkedett eredmény esetén rendszerint további vizsgálatokra – például széklettenyésztésre vagy vastagbéltükrözésre – is szükség lehet.
A felszívódási zavar (malabszorpció) gyanúja akkor merül fel, ha a tartós emésztőrendszeri panaszokhoz fogyás, vashiány, vérszegénység, vitaminhiány vagy alultápláltság jelei társulnak.
A laborvizsgálatok ilyenkor egyrészt segítenek felmérni a kialakult hiányállapotokat, másrészt támpontot adhatnak azok okának felderítéséhez.
A leggyakrabban vizsgált laborparaméterek:
Ha felmerül a cöliákia (lisztérzékenység) gyanúja, célzott szerológiai vizsgálatokra is szükség lehet. Ezeket azonban nem minden hasi panasz esetén végzik el, hanem akkor, ha a tünetek és a laboreredmények ezt indokolják.
Nem minden hasi panasz hátterében áll emésztőrendszeri betegség. Bizonyos hormonális eltérések, különösen a pajzsmirigy betegségei is okozhatnak hasonló tüneteket.
Pajzsmirigy-alulműködés esetén gyakori a székrekedés, a puffadás és a hasi diszkomfort. Pajzsmirigy-túlműködésben ezzel szemben hasmenés, fogyás és felgyorsult bélműködés jelentkezhet.
Ha a tüneteket nem magyarázza egyértelmű emésztőrendszeri betegség, vagy egyéb panaszok – például fáradékonyság, szívdobogásérzés, hideg- vagy melegintolerancia – is fennállnak, az orvos kérheti a TSH és szükség esetén az fT4 meghatározását.
A pajzsmirigyfunkció vizsgálata tehát nem része minden hasi panasz rutinszerű kivizsgálásának, hanem célzott vizsgálat, amelyet a tünetek alapján rendelnek el.
Sokan úgy gondolják, hogy a tumormarkerek alkalmasak a daganatok korai felismerésére, ez azonban nem így van. A tumormarkerek nem szűrővizsgálatok. Normális értékük nem zárja ki a daganatos betegséget, emelkedett szintjük pedig nem feltétlenül jelent rosszindulatú daganatot, mert számos jóindulatú betegségben is magasabb lehet. Ezért tartós hasi panaszok esetén tumormarker-vizsgálatot csak meghatározott klinikai helyzetekben, orvosi javaslat alapján érdemes végezni, rendszerint képalkotó és egyéb diagnosztikai vizsgálatokkal együtt. A daganatos betegségek ellátásában a tumormarkerek legfontosabb szerepe nem a diagnózis felállítása, hanem a kezelés hatékonyságának követése és a betegség kiújulásának monitorozása.
Krónikus hasi panaszok esetén a laborvizsgálatok fontos segítséget nyújtanak annak eldöntésében, hogy kimutatható szervi betegség vagy inkább funkcionális emésztőrendszeri zavar áll-e a tünetek hátterében.
A laboreredmények azonban önmagukban ritkán elegendők a diagnózis felállításához. Értelmezésük mindig a beteg panaszainak, a fizikális vizsgálatnak és – szükség esetén – a képalkotó vagy endoszkópos vizsgálatok eredményének figyelembevételével történik. A cél nem csupán a laborértékek eltéréseinek felismerése, hanem a panaszok valódi okának megtalálása és a legmegfelelőbb kezelés megtervezése.
(Szerző: Dr. Tóth Kinga, gasztroenterológus szakorvos, GasztroKlinika; Szakmai lektor: Dr. Csontos Ágnes, PhD, belgyógyász szakorvos, gasztroenterológus szakorvosjelölt)
Kérésére visszahívjuk, adja meg nevét, e-mail címét és telefonszámát, kollégáink 24 órán belül jelentkeznek.
