Tartalomjegyzék
A székrekedés gyakori emésztőrendszeri panasz, amely időnként szinte bárkinél előfordulhat. Sokszor egy utazás, az étrend megváltozása, a kevés mozgás vagy a megszokott napi rutin felborulása áll mögötte, máskor azonban tartósan fennálló emésztőrendszeri probléma vagy valamilyen betegség, gyógyszerhatás is okozhatja.
Fontos, hogy a székrekedés nem egyszerűen azt jelenti, hogy valakinek ritkán van széklete. Akkor is fennállhat, ha a székletürítés rendszeres, de a széklet kemény, ürítése jelentős erőlködéssel jár, vagy utána rendszeresen megmarad a nem teljes kiürülés érzése. A visszatérő vagy tartós székrekedés hátterének tisztázása azért is fontos, mert nem minden székrekedés egyforma – és ennek megfelelően a kezelés sem mindenkinél ugyanaz.
A székrekedés nem egyszerűen azt jelenti, hogy valakinek ritkán van széklete. A Rome IV diagnosztikai kritériumai szerint székrekedésre utalhat többek között a rendszeres erőlködés, a kemény vagy darabos széklet, a hiányos kiürülés érzése, a végbéltáji elakadás érzése, illetve a heti háromnál kevesebb spontán székletürítés. Ez azt is jelenti, hogy akár mindennapos székletürítés mellett is fennállhat székrekedés, ha az ürítés rendszeresen nehéz vagy hiányos. A Bristol-székletskála szerint az 1-es típusú, különálló kemény bogyókból álló, illetve a 2-es típusú, összetapadt, darabos széklet jellemző lehet székrekedésre. A 3-as és 4-es típusú, formált, de puha széklet tekinthető általában optimálisnak.
A székrekedés hátterében nagyon különböző okok állhatnak. Átmeneti panaszokat okozhat például az étrend vagy a napi rutin megváltozása, az utazás, a csökkent fizikai aktivitás, illetve az is, ha valaki rendszeresen elnyomja a székelési ingert.
Az étrend szintén befolyásolhatja a széklet állagát és a székletürítés gyakoriságát. Egyes embereknél a kevés rost és a nem megfelelő folyadékbevitel hozzájárulhat a panaszok kialakulásához, ugyanakkor a tartós székrekedés hátterében nem mindig egyszerűen étrendi probléma áll.
Bizonyos gyógyszerek mellékhatásként székrekedést okozhatnak vagy súlyosbíthatják a már meglévő panaszokat. Ilyenek lehetnek többek között az opioid típusú fájdalomcsillapítók, egyes antidepresszánsok és antikolinerg hatású készítmények, valamint bizonyos vas- és kalciumtartalmú készítmények vagy vérnyomáscsökkentők.
Székrekedés társulhat egyes betegségekhez is, például pajzsmirigy-alulműködéshez, cukorbetegséghez vagy bizonyos neurológiai betegségekhez. Idősebb életkorban, terhesség alatt, illetve a mozgásképesség csökkenése esetén ugyancsak gyakoribbá válhat.
Fontos azonban, hogy a székrekedés önmagában egyik betegség fennállását sem bizonyítja. A kivizsgálás során az orvos a tünetek, a kórelőzmény, a szedett gyógyszerek és az esetleges kísérő panaszok alapján dönti el, szükség van-e további vizsgálatokra.
A tartós székrekedés különböző működési zavarok következménye lehet.
Egyes esetekben a béltartalom normális ütemben halad végig a vastagbélen, a beteg mégis kemény székletet, erőlködést vagy elégtelen kiürülést tapasztal. Máskor a vastagbél mozgása lassabb, ezért a béltartalom tovább marad a bélben.
Megint más esetben nem elsősorban a vastagbél továbbító működésével van probléma, hanem magával a székletürítéssel. A medencefenék és a végbélnyílás körüli izmok normálisan összehangolt működésére ugyanis szükség van ahhoz, hogy a széklet könnyen távozhasson.
Ha ez az együttműködés nem megfelelő, előfordulhat, hogy a betegnek erősen kell préselnie, hosszú időt tölt a mosdóban, vagy úgy érzi, hogy a széklet „ott van, de nem tud kijönni”. Jellemző lehet a nem teljes kiürülés érzése is.
Ez azért lényeges, mert ilyen esetben önmagában a rostbevitel növelése vagy újabb hashajtók alkalmazása nem feltétlenül oldja meg a problémát.
A székrekedés az irritábilis bél szindróma egyik formájának, a székrekedés-domináns IBS-nek (IBS-C) is része lehet. A funkcionális székrekedés és az IBS-C tünetei részben átfedhetik egymást, az IBS esetében azonban a visszatérő hasi fájdalom meghatározó tünet. A fájdalom összefügghet a székletürítéssel, illetve együtt járhat a széklet gyakoriságának vagy állagának megváltozásával. Ha tehát a tartós székrekedéshez visszatérő hasi fájdalom társul, különösen, ha az összefügg a székletürítéssel vagy a széklet gyakoriságának, illetve állagának megváltozásával, az IBS-C lehetősége is felmerülhet.
A rostbevitel fontos szerepet játszhat a székrekedés kezelésében, de nem feltétlenül az a cél, hogy válogatás nélkül minél több rostot fogyasszunk. A British Dietetic Association 2025-ben megjelent, krónikus székrekedésre vonatkozó étrendi irányelve már konkrét étrendi lehetőségeket is értékel. Az ajánlás alapján többek között az útifűmaghéj (psyllium), a kiwi és az aszalt szilva fogyasztása is segíthet egyes krónikus székrekedéssel élőknél. A rostbevitel növelését ugyanakkor érdemes fokozatosan végezni, mert a hirtelen nagy mennyiség fokozhatja a puffadást és a hasi panaszokat.
A megfelelő folyadékbevitel fontos része az egészséges étrendnek, és különösen érdemes figyelni rá akkor, ha valaki rostkiegészítőt, például útifűmaghéjat kezd használni. Ugyanakkor a tartós székrekedést nem érdemes automatikusan folyadékhiánynak tulajdonítani. Ha valaki egyébként megfelelően hidratált, önmagában az egyre nagyobb mennyiségű víz fogyasztásától nem feltétlenül rendeződik a székrekedése.
A rendszeres fizikai aktivitás általánosságban kedvezően hat az emésztőrendszer működésére, ezért a mindennapi mozgás a székrekedés kezelésének is része lehet. Érdemes figyelni a szervezet természetes jelzéseire is. A székelési inger rendszeres elnyomása hosszabb távon kedvezőtlenül befolyásolhatja a székelési szokásokat. Sok embernél étkezés – különösen reggeli – után erősödik a vastagbél természetes mozgása. Ennek kihasználása, a nyugodt körülmények és a megfelelő testhelyzet megkönnyítheti a székletürítést. Ugyanakkor nem érdemes hosszú időn keresztül erőlködve a WC-n ülni.
Ha az étrendi és életmódbeli változtatások nem elegendők, gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. A „hashajtó” azonban gyűjtőfogalom: az egyes készítmények eltérő módon működnek. A térfogatnövelő készítmények közé tartoznak például bizonyos rostkiegészítők. Az ozmotikus hashajtók növelik a béltartalom víztartalmát, ezáltal lágyabbá tehetik a székletet. Ebbe a csoportba tartozik például a makrogol, más néven polietilénglikol (PEG), illetve a laktulóz. Az AGA és az ACG közös szakmai irányelve a krónikus idiopátiás székrekedés gyógyszeres kezelésében a PEG alkalmazását erős ajánlással támogatja.
Léteznek stimuláló hashajtók is, például biszakodil- vagy szenna-tartalmú készítmények. Ezek a bélműködést serkentik. Alkalmazásuk módja és időtartama a készítménytől és az egyéni helyzettől függ, ezért visszatérő vagy tartós székrekedés esetén célszerű orvossal egyeztetni a rendszeres hashajtóhasználatról.
Ha a vény nélkül elérhető kezelések nem bizonyulnak elegendőnek, bizonyos esetekben receptköteles gyógyszerek is szóba jöhetnek. A megfelelő kezelés kiválasztása azonban attól is függ, milyen típusú székrekedés áll a háttérben.
Ha valaki már többféle étrendi változtatást és hashajtót kipróbált, a széklet mégsem ürül megfelelően, nem feltétlenül az a megoldás, hogy újabb és újabb készítményt próbál ki. A háttérben állhat például medencefenék-működési zavar. Ilyenkor a széklet eljut a végbélhez, de az ürítésben részt vevő izmok nem megfelelően működnek együtt. Erre utalhat, ha a székletürítés rendszeresen hosszan tart, jelentős erőlködést igényel, gyakori az elakadás vagy a nem teljes kiürülés érzése, illetve előfordul, hogy a betegnek kézzel kell segítenie a széklet távozását. Ilyen esetekben speciális vizsgálatokkal lehet megítélni a székletürítés működését. Ha valóban medencefenék-működési zavar igazolódik, biofeedback-terápia segíthet az izmok megfelelő összehangolásának megtanulásában.
A tartós székrekedés nem jelenti automatikusan azt, hogy vastagbéltükrözésre van szükség. A kolonoszkópia szükségességéről az életkor, az egyéni és családi kórelőzmény, a vastagbélrákszűrés esedékessége és az esetleges riasztó tünetek alapján lehet dönteni. Ha azonban a székelési szokások korábban nem tapasztalt módon megváltoznak, vér jelenik meg a székletben, vérszegénység, nem szándékos fogyás vagy más figyelmeztető tünet jelentkezik, további kivizsgálás indokolt lehet.
Igen. A székrekedést nem kizárólag a székletürítések gyakorisága határozza meg. Székrekedésre utalhat a rendszeres erőlködés, a kemény, darabos széklet, a nehezített ürítés, valamint az az érzés is, hogy a végbél nem ürült ki teljesen. Emiatt akár napi székletürítés mellett is fennállhat székrekedés.
Nincs olyan napokban meghatározható határ, amely mindenkinél egyformán érvényes. A szakmai kritériumok szerint a heti háromnál kevesebb spontán székletürítés a székrekedés egyik jellemzője lehet, de a diagnózisnál az ürítés nehézségét, a széklet állagát és más tüneteket is figyelembe kell venni.
Nem feltétlenül az a megoldás, hogy minél több rostot fogyasztunk. Bizonyos rostforrások – például az útifűmaghéj (psyllium) – kedvezően befolyásolhatják a széklet állagát és az ürítést. A kiwi és az aszalt szilva fogyasztása is segíthet egyes krónikus székrekedéssel élőknél. A rostbevitel növelését érdemes fokozatosan végezni, mert a hirtelen nagy mennyiség puffadást és hasi panaszokat okozhat.
A stressz hatással lehet a bél–agy tengely működésére, a bélmozgásra és a székelési szokásokra, ezért hozzájárulhat a panaszok kialakulásához vagy súlyosbodásához. Tartós székrekedés esetén azonban nem érdemes automatikusan kizárólag a stressznek tulajdonítani a tüneteket.
A hiányos kiürülés érzése a székrekedés egyik jellegzetes tünete lehet. Ha ehhez rendszeres erőlködés, elakadásérzés vagy nehezített székletürítés társul, felmerülhet a medencefenék és a székletürítésben részt vevő izmok működési zavara is. Ilyen esetben a további hashajtók alkalmazása helyett speciális kivizsgálásra lehet szükség.
Nem minden esetben. Önmagában a székrekedés nem jelenti automatikusan azt, hogy kolonoszkópiára van szükség. A vizsgálat indokoltságát többek között az életkor, a panaszok jellege, a kórelőzmény, az esetleges riasztó tünetek és a vastagbélrákszűrés esedékessége alapján lehet megítélni.
Orvosi kivizsgálást igényelhet az újonnan kialakult vagy tartós székrekedés, különösen akkor, ha vérzés, fekete széklet, megmagyarázhatatlan fogyás, vérszegénység, erős vagy visszatérő hasi fájdalom, illetve a székelési szokások jelentős megváltozása kíséri.
Ha a székrekedés rendszeresen visszatér, hosszabb ideje fennáll, vagy az étrendi és életmódbeli változtatások ellenére sem javul, érdemes gasztroenterológiai kivizsgálást kérni. A megfelelő kezeléshez fontos tisztázni, hogy egyszerű átmeneti székrekedésről, lassult bélműködésről, székletürítési zavarról, IBS-C-ről vagy más háttérok áll-e a panaszok mögött.
A GasztroKlinikán gasztroenterológiai és proktológiai szakrendelés is elérhető. Ha tartós vagy visszatérő székelési, emésztőrendszeri vagy végbéltáji panaszai vannak, érdemes kivizsgálni azok hátterét.
Kérésére visszahívjuk, adja meg nevét, e-mail címét és telefonszámát, kollégáink 24 órán belül jelentkeznek.
