Bár a gyulladásos bélbetegségek (IBD), mint a Crohn-betegség és a colitis ulcerosa elsősorban a bélrendszert érintik, a betegség lefolyása során számos olyan egyéb eltérés is megjelenhet, amelyek nem tekinthetők a bélgyulladás közvetlen következményének, mégis szorosan összefüggnek vele. Ezek az úgynevezett társbetegségek és szövődmények nem tartoznak az IBD klasszikus extraintesztinális tünetei közé, mégis jelentősen befolyásolhatják a beteg állapotát, kezelési lehetőségeit és életminőségét.
Ezek közé sorolhatók más szervrendszerek érintettségei (pl. máj, vese, vérképzőrendszer, idegrendszer), amelyek az IBD-hez társuló immunológiai folyamatok, anyagcsere-változások, gyógyszerhatások vagy krónikus gyulladás következményeként jelennek meg. A felismerésük és megfelelő kezelésük kulcsfontosságú, mivel gyakran alattomosan, tünetmentesen indulnak, és előrehaladott állapotban már súlyos szövődményeket okozhatnak. Az alábbi cikkben a kórképeknek a bemutatására koncentrálunk, kiemelve azok kialakulásának hátterét, gyakoriságát és kezelési lehetőségeit.
IBD szövődmények: máj- és epeúti betegségek Crohn-betegségben és colitis ulcerosában
A gyulladásos bélbetegségek (IBD), például a Crohn-betegség vagy a colitis ulcerosa, nemcsak a belet, hanem más szerveket is érinthetnek – így a májat és az epeutakat is. Sok betegnél enyhe, átmeneti májenzim-emelkedés figyelhető meg vérvizsgálat során, főként akkor, amikor a bélbetegség aktív. Ezek az eltérések általában nem okoznak panaszt, és a bélgyulladás enyhülésével rendeződnek. Ugyanakkor a betegek körülbelül 5%-ánál komolyabb máj- vagy epeúti betegségek is kialakulhatnak. Ezek közé tartoznak az alábbi, részletesen ismertetett állapotok.
- Elsődleges hegesedő epeútgyulladás (primer szklerotizáló cholangitis)
Az elsődleges szklerotizáló cholangitis (PSC) egy lassan súlyosbodó, krónikus gyulladásos betegség, amelyben az epeutak fokozatosan begyulladnak és elhegesednek. A PSC szoros kapcsolatban áll az IBD-vel, különösen a colitis ulcerosával. Jellegzetes tünetei közé tartozhat a fáradtság, a jobb bordaív alatti fájdalom, viszketés, sárgaság, valamint visszatérő epeúti fertőzések. A betegség hosszú távon májkárosodást, májzsugort (cirrózist), májelégtelenséget és akár epeúti daganatot is okozhat. Jelenleg nem gyógyítható, és súlyosabb esetben májtranszplantáció válhat szükségessé.
- Zsírmáj (nem-alkoholos zsírmáj, steatosis hepatis)
A zsírmáj az IBD-ben szenvedők körében igen gyakori – egyes adatok szerint a betegek akár felét is érintheti. A betegség során zsír halmozódik fel a májsejtekben, ami hosszabb távon gyulladást is kiválthat. Kialakulását elősegítheti a tartós gyulladás, a szteroidtartalmú gyógyszerek használata, valamint a rossz tápláltsági állapot. Szerencsére ez a májelváltozás általában nem okoz maradandó károsodást, és ha sikerül kezelni az alapbetegséget, javítani a táplálkozást és csökkenteni a gyulladást, a folyamat visszafordítható.
- Epekövesség (cholelithiasis)
Az epekő előfordulása a Crohn-betegségben szenvedőknél jóval gyakoribb, mint az átlagnépességben, különösen akkor, ha a betegség a vékonybél utolsó szakaszát (ileumot) érinti, vagy ezt a bélszakaszt már eltávolították. Ilyenkor az epesavak felszívódása romlik, ami miatt az epe összetétele megváltozik, és koleszterinkristályok, később kövek képződhetnek.
A Crohn-betegségre jellemző gyakori hasmenés és folyadékvesztés szintén hozzájárulhat az epekőképződéshez. Előfordul, hogy a beteg nem is észleli az epekövet, de ha panaszokat okoz (például jobb oldali hasi fájdalmat, hányingert), akkor orvosi kezelést igényelhet. Tartósan fennálló bélgyulladás esetén nemcsak epekövek, hanem epeúti szűkületek is kialakulhatnak. Ezek lehetnek a primer szklerotizáló cholangitis következményei is, de kialakulhatnak a krónikus gyulladás önálló szövődményeként is.
- A korai felismerés szerepe
Az epeutakat érintő betegségeknél – különösen a primer szklerotizáló cholangitis esetében – kulcsfontosságú a korai diagnózis és a rendszeres orvosi ellenőrzés. A súlyos szövődmények megelőzése csak akkor lehetséges, ha a problémát időben felismerik, és a megfelelő kezelést megkezdik. Mivel ezek a máj- és epeúti elváltozások gyakran kezdetben tünetmentesek, érdemes a rendszeres laborvizsgálatokat (májenzimek, epeutak állapota) és képalkotó vizsgálatokat is beilleszteni az IBD-s betegek gondozásába.
IBD szövődmények – vérképzőszervi eltérések és trombózisveszély
A gyulladásos bélbetegségek (IBD) nemcsak az emésztőrendszert, hanem a vérképző- és véralvadási rendszert is érinthetik. Az egyik leggyakoribb eltérés a vérszegénység (anémiá), amely a betegek akár egyharmadánál is előfordulhat. Ennek oka legtöbbször a tartós bélgyulladás miatt kialakuló krónikus vérvesztés, illetve a vas, B₁₂-vitamin és folsav felszívódásának zavara. Ez különösen jellemző Crohn-betegség esetén, amikor a vékonybél is érintett. Egyes gyógyszerek, például a szulfaszalazin, tovább rontják a folsav hasznosulását. A vérszegénység fáradtságot, gyengeséget és csökkent terhelhetőséget okozhat, ezért fontos a megfelelő vas- és vitaminpótlás, valamint a bélgyulladás hatékony kezelése.
A gyulladásos folyamat következtében a vérben megemelkedhet a fehérvérsejtek és vérlemezkék száma is. A magas vérlemezkeszám fokozza a vérrögképződés (trombózis) kockázatát. Az IBD-s betegek vérében általában fokozott alvadékonyság figyelhető meg, ezért náluk gyakoribb a mélyvénás trombózis és a tüdőembólia, különösen a betegség aktív szakaszában, kórházi tartózkodás vagy műtét idején.
A nemzetközi ajánlások alapján kórházi felvételkor megelőző véralvadásgátló kezelést (például heparininjekciót) kell alkalmazni. Sőt, nagyobb műtétek után akár több héten át is indokolt lehet a megelőző kezelés folytatása. Ritkán előfordulhatnak autoimmun eredetű vérképzőszervi zavarok is, például a vérlemezkék vagy a vörösvértestek számának csökkenése, illetve nagyon ritkán hemolitikus urémiás szindróma, de ezek csak kivételes esetek.
IBD szövődmények: neurológiai tünetek és idegrendszeri eltérések
Bár a gyulladásos bélbetegségek főként az emésztőrendszert érintik, ritkán az idegrendszerre is hatással lehetnek. Az idegrendszeri szövődmények előfordulása viszonylag alacsony (becslések szerint 0,2–4%), ezért sok esetben nem ismerik fel őket azonnal.
- A leggyakoribb idegrendszeri elváltozás az úgynevezett perifériás neuropátia, amely a karokban, lábakban jelentkező zsibbadással, érzészavarral, bizsergéssel vagy izomgyengeséggel járhat. Kialakulhat vitaminhiány (főként B₁₂-vitamin) miatt, amely a bél gyulladása miatt romló felszívódás következménye. Máskor autoimmun folyamat, vagy bizonyos gyógyszerek mellékhatása okozza – például a metronidazol nevű antibiotikum. Ilyenkor a gyógyszer elhagyása után a panaszok javulhatnak.
- Nagyon ritkán a biológiai terápiák (például anti-TNF kezelések) is előidézhetnek idegrendszeri mellékhatásokat. Ilyen esetekben, különösen ha a betegnek sclerosis multiplexre való hajlama van, a kezelés megkezdése előtt neurológus véleményezése szükséges.
- Az IBD nagyon ritkán érinti a központi idegrendszert is. Előfordulhatnak az idegek burkolatának károsodására utaló tünetek (demyelinizáció), amelyek hasonlíthatnak a sclerosis multiplexhez. Bár az SM önmagában nem gyakoribb IBD-s betegeknél, MRI-vizsgálatok gyakran kimutatnak apró, tünetmentes fehérállományi eltéréseket az agyban. Ezek nem jelentik feltétlenül SM jelenlétét, de bizonyos esetekben mégis SM-szerű tüneteket okozhatnak. Ilyenkor neurológiai vizsgálat, illetve szteroid vagy immunglobulin kezelés válhat szükségessé. IBD-ben az agyi érkatasztrófák (stroke) és az agyi vénás trombózis kockázata is megemelkedik, különösen aktív gyulladás idején, mivel a gyulladás fokozza a vérrögképződés hajlamát. Ez már akár fiatalabb korban is előfordulhat. Ritkább idegrendszeri szövődmény lehet az epilepszia, a gerincvelő gyulladásos károsodása (krónikus myelopathia), vagy akár egy végbéltályogból kiinduló gyulladásos góc, amely gerinc környéki idegeket is érinthet.
Bár ezek a neurológiai tünetek ritkák, fontos rájuk gondolni, ha IBD-s beteg szokatlan idegrendszeri panaszokkal jelentkezik – például zsibbadás, izomgyengeség, fejfájás, látászavar vagy bénulás esetén. Az ilyen esetek kivizsgálásához és kezeléséhez neurológus szakorvos bevonása szükséges, mivel az idegrendszeri szövődmények sokszor külön, célzott kezelést is igényelnek az IBD terápiáján túl.
Vesét érintő szövődmények gyulladásos bélbetegségben
Bár ritkábban fordul elő, a gyulladásos bélbetegségek (IBD) a vesék és a húgyutak működését is befolyásolhatják.
- A leggyakoribb ilyen szövődmény a vesekő kialakulása, különösen Crohn-betegség esetén, ha a gyulladás a vékonybél utolsó szakaszát (ileumot) érinti, vagy ezt a szakaszt műtéttel eltávolították. Ilyen esetekben romlik a kalcium felszívódása, és a bélben több oxálsav szívódik fel, amely a vizelettel együtt távozva kalcium-oxalát típusú kövek képződéséhez vezethet. A helyzetet súlyosbítja a tartós hasmenés és a folyadékvesztés, ami tovább növeli a kőképződés kockázatát. Megelőzésként fontos a bőséges folyadékfogyasztás, a bélgyulladás hatékony kezelése, valamint az oxalátban gazdag ételek (például sóska, spenót, rebarbara, csokoládé, diófélék, erős fekete tea) mértékletes fogyasztása vagy kerülése.
- Ritkábban előfordulhatnak kóros összeköttetések (sipolyok) a bél és a húgyutak között, amelyek ismétlődő húgyúti fertőzéseket okozhatnak. Nagyon ritka, de súlyos szövődmény lehet a másodlagos amyloidosis, amely során kóros fehérjék rakódnak le a vesékben. Ez a betegség általában hosszú ideje fennálló, kezeletlen gyulladás következménye, és súlyos vesekárosodáshoz vezethet. Emellett egyes gyógyszerek is kiválthatnak gyulladásos vesebetegségeket. Ezért érdemes rendszeresen ellenőrizni a vizeletet és a vesefunkciókat, főként olyan gyógyszerek szedésekor, amelyek a vesét megterhelhetik.
Az IBD kezelése komplex szemléletet igényel
A modern orvoslás szerint az IBD-t nemcsak a bélrendszer betegségeként kell kezelni, hanem komplex, az egész szervezetet érintő állapotként. Ezért a gasztroenterológus mellett gyakran szükség van más szakterületek – például reumatológus, bőrgyógyász, szemész, májspecialista, nefrológus (vesegyógyász), hematológus vagy neurológus – bevonására is a beteg ellátásába.
Nemzetközi szakmai ajánlások is hangsúlyozzák, hogy a bélbetegséghez társuló szövődményeket aktívan keresni és rendszeresen szűrni kell, még akkor is, ha éppen nincsenek tünetek. A cél az, hogy ne csak a bélgyulladást kezeljük, hanem minden olyan elváltozást, amely az IBD-hez kapcsolódhat, és meghatározhatja a beteg életminőségét.
Szerző: Dr. Szász Norbert, a GasztroKlinika vezető belgyógyász-gasztroenterológus főorvosa
Colitis ulcerosa – tünetek, kezelés és élet a diagnózis után
